Carissimi nonprofit alap

Az ősz az egyszerűen káprázatos, nem csoda, hogy a négy évszak közül ez ihlette meg a leginkább a művészeket, hogy versben, zenében, képben megörökítsék. Nekünk, magyaroknak rögtön eszünkbe jut a két örök klasszikus, a „Szeptember végén” és a „Párizsban járt az ősz”. No de nem irodalom órát akarok olvasóimnak tartani, ez csak úgy mellékesen jutott az eszembe, amikor az eredetileg küldött cikkemre a szerkesztő azt válaszolta, hogy jó, jó, de írhatnék valami aktuálisabbat is.
Hát jó, gondoltam én, akkor írjunk valamit az őszről, annál is inkább, mert akik ismernek, tudják, hogy az ősz a kedvenc évszakom. A négy évszak közül ez a legintenzívebb, mert benne van a többi három. 

Szeptemberben még egy utolsót nekibuzdul a nyár, és mi ezt hívjuk vénasszonyok nyarának. Aztán októberben a szüret vidámsága csal mosolyt az arcokra, ott, ahol még van mit szüretelni, és nem szoktak át az emberek a bevásárlóközpontokban található külföldi almára, szőlőre. No meg, ahol tartják a szüreti felvonulás szép szokását. A november már a tél előszobája, amikor nemcsak a hegyekben esik le az első hó, és lehet élvezni a tél örömeit.
Mindeközben pedig olyan pazar színekbe öltözködik a természet, hogy azt a színskálát egyetlen festő palettáján se lehetne kikeverni. Reggel már kabátban indulsz el otthonról, de délben le kell vetned, mert meleged van. A levegőben ökörnyál úszik, és ha nem vigyázol máris behálózott a nyúlós fonál. No és nekem személy szerint az ősz azt is jelenti, hogy október közepétől már csak azt a pár órát tölthetem kint a teraszon, amikor a nap a legnagyobb erővel süt.
Ma, amikor ezeket a sorokat írom, halottak napja van, amikor az élet örök körforgására, az elmúlásra emlékezünk. Mert minden elmúlás egyben születés is valamire. Ahogy a prédikátor is mondja: „Porból lettünk és porrá leszünk!” Az sem véletlen, hogy novemberben emlékezünk a halottainkra, amikor kezdetét veszi a természet éves körforgása, amikor a fagy szorításában meghal a természet.
Aztán november végén karnyújtásnyi távolságra kerül a karácsony, kezdetét veszi az adventi időszak, amely a lelki felkészülést segíti az ünnepre. Karácsony után szinte észrevétlenül jön el a Szilveszter, amikor is búcsúztatjuk a magunk mögött hagyott 2011-es évet, és köszöntjük az előttünk álló 2012-es évet; fogadkozunk, hogy az új évben okosabban fogunk élni, bölcsebben fogunk szeretni, és jobban kihasználjuk az időnket.
És hogy én mit kívánok olvasóimnak az új évre? Hát csak azt, hogy senkinek se kelljen fogadalmakat tennie, mert ez azt jelenti, hogy ebben az évben is úgy él, ahogy a következőben élni szeretne!