A 90-es évek sok-sok pozitív és negatív változásából néhányat fontos kiemelni. Új kihívásokkal kellett szembenéznünk – a vállalkozás szabadsága mellett a munkanélküliség új jelenség, melynek kezelésére sem példa, sem tapasztalat nem volt. Új törvények tucatjai jelentek meg, melyekről az érintettekhez el kellett juttatni az információkat. Képviselőként azzal szembesültem, hogy a magyar közvéleményhez vajmi kevés információ jut el azokban a kérdésekben is, melyek a bizonyos jogokhoz való hozzáférést időben behatárolták.
Budapesten, a Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem diplomát, s első gyermekem születéséig a Központi Statisztikai Hivatalban dolgoztam. Egy éven belül mindhárman Bukarestbe költöztünk, mivel a párom az ottani Magyar Nagykövetségen dolgozott. De nem csak az életkörülményeinkben történt komoly változás, hanem az is akkortájt derült ki, hogy gyermekünknek valószínűleg mozgásproblémái lesznek. Közgazdászként korábban nem találkoztam ilyen helyzettel, a környezetemben sem volt senki, aki bármilyen sérüléssel küzdő gyermeket nevelt.
Már tizennégy éves koromban eldöntöttem, hogy tanítónő leszek, ezért Pozsonyba a négyéves pedagógiai iskolába jelentkeztem. Érettségi után alsó tagozatos pedagógusként Érsekújvárba kerültem. Két év után jelentkeztem Nyitrára a Pedagógiai Főiskolára, és ott szlovák–magyar szakon végeztem. Huszonkét évig tanítottam, majd családi okok miatt helyet változtattam. A Pozsonyi Rádió magyar adásának Iskolások műsorában éppen megüresedett egy szerkesztői hely, és felvételt nyertem rá.
Pozsonyban születtem, a Duna utcai magyar tannyelvű gimnáziumban érettségiztem, majd Nyitrán, a Pedagógiai Főiskolán szereztem oklevelet. Komáromban kezdtem el tanítani a Béke utcai alapiskolában, később a pozsonypüspöki alapiskolába kerültem. 1972 és 1983 között a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának magyar nyelvű ének-zenei szakelőadója voltam megszüntetéséig. 1985-től 2001-ig – nyugdíjazásomig − a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztőjeként dolgoztam. Férjezett vagyok, egy fiam és két unokám van. Szeretem az életet.
A pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen 1987-ben szereztem diplomát. 1992-ben a budapesti Századvég Politikai Iskolát végeztem el, és a Budapesti Közigazgatási Főiskola emberi jogi szemináriumán szereztem oklevelet. Tíz éven át a somorjai városházán dolgoztam különböző munkakörökben, három évig a helyi gazdálkodási osztályt vezettem. 1990-ben az Együttélés Politikai Mozgalom központi irodájának vezetője, majd sajtótitkára lettem. Hat évig Budapesten a Magyarok Világszövetségének felvidéki tanácsnoka voltam, 2001-től a Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatójaként dolgozom Pozsonyban, és ebben a munkakörben a www.felvidek.ma hírportál felelős kiadójának feladatát is ellátom.
Hattagú családban nőttem fel, valamennyien egészségesek voltunk. Négy gyermekünk, unokáink, dédunokáink vannak. Hála Istennek, ők is egészségesek. Az egyetemet Budapesten kezdtem és Pozsonyban fejeztem be. Az első munkahelyem a Csemadokban volt. Hatvan évvel ezelőtt ez volt az egyetlen olyan szervezet Csehszlovákiában, ahová az emberek kérdéseikkel, ügyes-bajos gondjaikkal magyar nyelven fordulhattak. Sok kérdést kaptunk arra vonatkozóan is, hogy mi a teendőjük, ha értelmi vagy testi fogyatékos gyermeküket Magyarországon szeretnék kivizsgáltatni és kezeltetni, mivel az itteni szakorvosokkal nem tudnak magyarul szót érteni.
Dunaszerdahelyen születtem. Az alapiskolát Nagymagyaron végeztem, középiskolai tanulmányaimat pedig Somorján. 2000-ben a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem diplomát. A Carissimiről a Munka-, Szociális és Családügyi Minisztériumban hallottam először, ahol Bauer Edit államtitkár személyi titkáraként dolgoztam. Emlékszem, amikor Bauer Edit megkérdezte, volna-e kedvem a Carissimi munkájában részt venni. Ilyen felkérést nem lehetett visszautasítani.
1984-ben a Comenius Egyetem bölcsészkarán frissen szerzett magyar–szlovák szakos diplomával a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztője lettem. 2002 tavaszán riportot készíteni hívtak meg az akkori pozsonyi magyar nagykövet, Boros Miklós rezidenciájára. A nagykövet úr felesége, Borosné Környei Erzsébet és barátai jótékonysági szervezetet kívántak létrehozni olyan magyar családok megsegítésére, ahol sérült vagy egészségkárosodott gyermeket nevelnek.
1954. május 27-én születtem, a galántai magyar gimnáziumban érettségiztem, 1977-ben fejeztem be teológiai tanulmányaimat a Pozsonyi Hittudományi Főiskolán. Lelkészi működési helyeim: Komárom, Bős, Dunaszerdahely és Fél.
A Carissimi nonprofit alap mellett több civil szerveződésnek tagja vagyok – mint például a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Gábriel Polgári Társulás, a Nemzetközi Szent György Lovagrend és a Keresztény Ifjúsági Közösségek.
Lelkészi munkám mellett elsősorban ifjúsággondozással és karitatív munkával foglalkozom.
Gyógypedagógus vagyok, a Szlovákiai Speciális és Gyógypedagógusok Társasága elnökségének tagja, a halmozottan sérültek szekciójának vezetője. Több mint három évtizede a fogyatékkal élők, hátrányos helyzetű egyének és családok számára végzek tanácsadást, részt veszek az oktatásukban, társadalmi beilleszkedésük előmozdításában. Előkészítője, szervezője és előadója voltam néhány szakmai konferenciának, tankönyvet írtam a magyar tannyelvű speciális iskolák negyedikesei számára. A Carissimi kuratóriumának 2004-ben váltam tagjává.
Segítsen, hogy segíthessünk! Kérjük, hogy ajánlja fel adója 2%-át a Carissimi javára.
A Carissimi nonprofit alap állami támogatásban nem része...
Egy (esély)egyenlőbb világ megteremtése felé Decemberben a brüsszeli Európai Parlamentben a fideszes néppárti képviselő, Kósa Ádám szervezésében nagyszabású konferenciára került so...
Idén is Bátor Tábor Tolmács vagy kísérő cimborák jelentkezését várják a Bátor Táborba
A magyarországi Bátor Tábor Alapítvány kö...
hogy ajánlja fel adója 2%-át a Carissimi javára.
Megjelent a Carissimi folyóirat 2012/1-es száma. A kiadvány ide kattintva elérhető!
A Carissimiről 
A 90-es évek sok-sok pozitív és negatív változásából néhányat fontos kiemelni. Új kihívásokkal kellett szembenéznünk – a vállalkozás szabadsága mellett a munkanélküliség új jelenség, melynek kezelésére sem példa, sem tapasztalat nem volt. Új törvények tucatjai jelentek meg, melyekről az érintettekhez el kellett juttatni az információkat. Képviselőként azzal szembesültem, hogy a magyar közvéleményhez vajmi kevés információ jut el azokban a kérdésekben is, melyek a bizonyos jogokhoz való hozzáférést időben behatárolták.
Budapesten, a Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem diplomát, s első gyermekem születéséig a Központi Statisztikai Hivatalban dolgoztam. Egy éven belül mindhárman Bukarestbe költöztünk, mivel a párom az ottani Magyar Nagykövetségen dolgozott. De nem csak az életkörülményeinkben történt komoly változás, hanem az is akkortájt derült ki, hogy gyermekünknek valószínűleg mozgásproblémái lesznek. Közgazdászként korábban nem találkoztam ilyen helyzettel, a környezetemben sem volt senki, aki bármilyen sérüléssel küzdő gyermeket nevelt.
Már tizennégy éves koromban eldöntöttem, hogy tanítónő leszek, ezért Pozsonyba a négyéves pedagógiai iskolába jelentkeztem. Érettségi után alsó tagozatos pedagógusként Érsekújvárba kerültem. Két év után jelentkeztem Nyitrára a Pedagógiai Főiskolára, és ott szlovák–magyar szakon végeztem. Huszonkét évig tanítottam, majd családi okok miatt helyet változtattam. A Pozsonyi Rádió magyar adásának Iskolások műsorában éppen megüresedett egy szerkesztői hely, és felvételt nyertem rá.
Pozsonyban születtem, a Duna utcai magyar tannyelvű gimnáziumban érettségiztem, majd Nyitrán, a Pedagógiai Főiskolán szereztem oklevelet. Komáromban kezdtem el tanítani a Béke utcai alapiskolában, később a pozsonypüspöki alapiskolába kerültem. 1972 és 1983 között a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának magyar nyelvű ének-zenei szakelőadója voltam megszüntetéséig. 1985-től 2001-ig – nyugdíjazásomig − a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztőjeként dolgoztam. Férjezett vagyok, egy fiam és két unokám van. Szeretem az életet.
A pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen 1987-ben szereztem diplomát. 1992-ben a budapesti Századvég Politikai Iskolát végeztem el, és a Budapesti Közigazgatási Főiskola emberi jogi szemináriumán szereztem oklevelet. Tíz éven át a somorjai városházán dolgoztam különböző munkakörökben, három évig a helyi gazdálkodási osztályt vezettem. 1990-ben az Együttélés Politikai Mozgalom központi irodájának vezetője, majd sajtótitkára lettem. Hat évig Budapesten a Magyarok Világszövetségének felvidéki tanácsnoka voltam, 2001-től a Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatójaként dolgozom Pozsonyban, és ebben a munkakörben a www.felvidek.ma hírportál felelős kiadójának feladatát is ellátom.
Hattagú családban nőttem fel, valamennyien egészségesek voltunk. Négy gyermekünk, unokáink, dédunokáink vannak. Hála Istennek, ők is egészségesek. Az egyetemet Budapesten kezdtem és Pozsonyban fejeztem be. Az első munkahelyem a Csemadokban volt. Hatvan évvel ezelőtt ez volt az egyetlen olyan szervezet Csehszlovákiában, ahová az emberek kérdéseikkel, ügyes-bajos gondjaikkal magyar nyelven fordulhattak. Sok kérdést kaptunk arra vonatkozóan is, hogy mi a teendőjük, ha értelmi vagy testi fogyatékos gyermeküket Magyarországon szeretnék kivizsgáltatni és kezeltetni, mivel az itteni szakorvosokkal nem tudnak magyarul szót érteni.
Dunaszerdahelyen születtem. Az alapiskolát Nagymagyaron végeztem, középiskolai tanulmányaimat pedig Somorján. 2000-ben a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem diplomát. A Carissimiről a Munka-, Szociális és Családügyi Minisztériumban hallottam először, ahol Bauer Edit államtitkár személyi titkáraként dolgoztam. Emlékszem, amikor Bauer Edit megkérdezte, volna-e kedvem a Carissimi munkájában részt venni. Ilyen felkérést nem lehetett visszautasítani.
1984-ben a Comenius Egyetem bölcsészkarán frissen szerzett magyar–szlovák szakos diplomával a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztője lettem. 2002 tavaszán riportot készíteni hívtak meg az akkori pozsonyi magyar nagykövet, Boros Miklós rezidenciájára. A nagykövet úr felesége, Borosné Környei Erzsébet és barátai jótékonysági szervezetet kívántak létrehozni olyan magyar családok megsegítésére, ahol sérült vagy egészségkárosodott gyermeket nevelnek.
1954. május 27-én születtem, a galántai magyar gimnáziumban érettségiztem, 1977-ben fejeztem be teológiai tanulmányaimat a Pozsonyi Hittudományi Főiskolán. Lelkészi működési helyeim: Komárom, Bős, Dunaszerdahely és Fél.
