Carissimi nonprofit alap

 „Drasztikus lépéssel szeretném motiválni a fiatalokat" – interjú Kálmán     Zsófiával, a De juRe Alapítvány elnökével.

A De juRe Alapítvány (DRA) október végén tartotta tizenöt éves  évfordulóját. Az elmúlt időszak számbavétele kapcsán felmerült a kérdés: vajon tudtak-e nyomot hagyni a magyarországi fogyatékosságügy területén? Az ünnepélyes jubileumi múltidézés nemcsak arra volt jó, hogy dr. Kálmán Zsófia, a kuratórium elnöke összefoglalja az alapítvány eddigi tevékenységét, hanem egyben a fiatal generációnak való stafétabot átadását is jelentette. A rendezvényen a Carissimit Borosné Környei Erzsébet kuratóriumi tag képviselte. (A  fényképen hátul az ajtó előtt.)

Hol tart Magyarországon a fogyatékos emberek emberi jogi szempontból való kezelése, a fogyatékosságügy ilyen megközelítése terén?

Az alapító Sid Wolinsky, egy kalifornia jogvédő szervezet akkori igazgatója – aki 1994-ben Fulbright-ösztöndíjasként a fogyatékos emberek magyarországi helyzetét kutatta –, kutatási eredményei tükrében úgy érezte, valamit tenni kellene a tapasztaltak javítására. Pályázatot nyújtott be a Soros Alapítványhoz, illetve a USIS-hez, amelynek eredményeképpen 1996-ban létrejött az amerikai DRA magyarországi testvérszervezete. Egyk legfőbb célja az volt, hogy az akkor még egészségügyi, illetve szociális ügyként kezelt fogyatékossággal kapcsolatos problémákat emberi jogi kérdésként fogadtassa el. Haladásnak érzem, hogy mára köztudott, hogy egy fogyatékos embernek pontosan ugyanolyan állampolgári jogai vannak, mint bárki másnak. Sem több, sem kevesebb. A speciális szükségleteik miatt ugyan speciális szolgáltatásokat igényelnek, de ami az emberi jogaikat illeti, azok semmiben nem különböznek más emberétől. Nagy változás az is, hogy 1997-ben az első demonstrációnk alkalmával még szórólapokat kellett osztogatni arról, hogy mit jelent az akadálymentesítés, s azért ma már alig van olyan nap, hogy ne hallanánk erről valamilyen médiumon keresztül.

Jogvédő szervezetként milyen eredményeket értek el az elmúlt 15 évben?

2000-ben nyílt a De Facto Jogi Tanácsadó Iroda, amely segíti a fogyatékosságuk miatt jogsérelmet szenvedőket. Tapasztalataink azt mutatták, hogy nem minden fogyatékos embert érő jogsérelem áll oki összefüggésben magával a fogyatékossággal, s ezt gyakran nehéz elfogadtatni a sértettel. Amikor azonban valóban a fogyatékosság miatt szenvedett valaki diszkriminációt, akár a perekig is elmegyünk. Azonban nehéz valóban elkötelezett ügyvédet találni. Nekünk négy évbe telt mire találkoztunk dr. Peszlen Zoltánnal, aknek segítségével elindíthattuk jogi pereinket. 2002-ben a Centrál Kávéház elleni akadálymentesítési pert megnyertük. Az OTP Bank Rt. pénzkiadó automatáinak vakbaráttá tétele érdekében indított pert azonban sajnos másodfokon elveszítettük. A Népligeti Volánbusz Pályaudvar ellen, a pályaudvar vak emberek részére történő akadálymentesítése érdekébeni per jelenleg is folyamatban van.

A perindításokon kívül, milyen egyéb sikert tart lényegesnek?

Fontos tudni, mit tekint valaki sikernek. Van például egy kiadványunk öt-nyolc éves gyerekek részére, ami a különböző fogyatékossági típusokat mutatja be, pozitív megközelítésben. Például a fehér botos vakondok vezeti ki éjjel az erdőből az eltévedt állatkákat, a kerekesszékben ülő maci óriási kosarat dob a meccsen, a siket vaddisznócska gyönyörű képet fest... Ha ettől a kiadványtól néhány gyermek úgy nő fel, hogy nem fog idegenkedni sérült osztálytársaitól az iskolában, az már siker. Sőt, azt is sikernek tartom, hogy a mai rendezvényen a résztvevők egyharmada fiatal volt! 

Impulzusokkal teli világunkban milyen rendezvényekkel lehetett az elmúlt tizenöt év alatt megszólítani a társadalmat?

1996-ban megrendezett első magyarországi kerekesszékes divatbemutatónkra Zoób Kati, mára már világhírű divattervező tervezte a ruhákat. Először sikerült megmutatnunk, hogy a fogyatékosság nem zárja ki sem a szépséget, sem a harmóniát vagy derűt. Ugyancsak ebben az évben indítottuk útjára a mára az alapítvány védjegyévé vált „Közös a világunk" gondolat jegyében az azóta is tartó konferenciasorozatot. 2007-ben magyarországi filmbemutatót szervezve elsőként mutattuk be Gerhard Aba és Franz Palank A tökéletlenség varázsa c. filmjét, ami új aspektusba helyezi a fogyatékosságot. A vetítés után Gerhard Aba fotóművész amputált nőkről készült különleges erotikus fotósorozatát is megtekinthették a jelenlevők. Rendhagyó kulturális programjaink, kerekesszékes országjárásunk, a humor eszközével élő plakátjaink, prospektusaink mind megszólították a társadalmat. E programok újító jellege abban is állt, hogy mindig, minden fogyatékossági csoport képviseltette magát. Munkamódszerünk az informálás és én-formálás: informálni az embereket a fogyatékosságról, és hozzásegíteni a fogyatékos embereket ahhoz, hogy jobban megtalálják a hangot a többségi társadalommal. Mindig törekedtünk rá, hogy ellenségeskedés helyett az együttműködésen legyen a hangsúly a közös világért való munkálkodás során.

Visszatekintve, a sikerek mellett, milyen nehézségekbe ütköztek az évek során?

Nehéz úgy életben tartani egy szervezetet, hogy 95%-ban önkéntes munkán alapul. Ennek egyetlen előnye, hogy mindig jönnek újak, akiket vonz ez a típusú aktivitás. Ráadásul, amit mi szeretnénk üzenni, az nem olyan hangos és nincsenek benne csattanós poénok sem. A közös világ gondolata, a „Te is ember vagy, legyen számodra a másik ember is ember" jellegű üzenetekben nincs látvány, nincs politika, nincsenek celebek. Ez egy alapvető humán üzenet, amit azért úgy kell csomagolni, hogy eljusson az emberekhez. Ezekkel a nehézségekkel évről-évre szembetalálkoztunk.

Miért látja szükségesnek lemondania kuratóriumi elnöki pozíciójáról?

Tizenöt éve vagyok a kuratórium elnöke. Ezzel a drasztikus lépéssel szeretném motiválni a fiatalokat, hogy vegyék át az alapítványt, formálják olyanná, új arculattal felruházva, ami a következő 10-15 évre lesz érvényes. Természetesen nem vonom ki magam teljesen a De juRe életéből, mindig ott leszek, ha szakmai segítség kell. Szívesen tartok előadást, végzek kutatást, írok, de úgy gondolom, hogy változnak az idők, és itt az ideje a megújulásnak.

Csapó Borbála
Forrás: Közelkép Hírügynökség