Csel

Érdekesek ezek az egyetemi hallgatók. Miközben azért vannak itt, hogy tudást szerezzenek, lépten-nyomon találkozom annak jeleivel, hogy valaki valamilyen csellel ki akar bújni a kötelező feladat alól. Vagy esetleg a „ráérünk arra még” gondolattal hárítja egy ideig.

Szerencsére vannak egyetemünkön még olyan pedagógusok, akik arra is ügyelnek, hogy a tudás átadása mellett készségeket is fejlesszenek. Ilyen a felelősségtudat, precizitás, logikus következtetés gyakorlatba rejtve, feladatokba beágyazva.

A flegmaság több formájával is találkozom. Bár mindenki ismeri a szemeszterenként és tárgyanként meghatározott munka leadásának határidejét, egyesek határidő után adnak le bizonyos dolgokat. Én szoktam ellenőrizni ezeket a munkákat, ezért a határidő-kitolás alaposan fel tud bosszantani. Egyfelől a munkájukat értékelem, ha megmondom, mi a jó benne, illetve mire kellene legközelebb ügyelniük. Másfelől javítok, tehát elmondom, miben lehet az adott témakörben fejlődniük. Leginkább az bosszant, hogy ha munkájukat az előadáson kell prezentálniuk, az utolsó perc után mutatják be. Számomra és az adott előadáson részt vevő jelnyelvi tolmács számára is fontos, hogy idejében megkapja írásban a hallgató által előadni kívánt anyagot, mert át kell olvasnia, hogy ismerje, hiszen tolmácsolni nem könnyű, és nem várható el tőle, hogy este tízkor fogjon hozzá a felkészüléshez.

Ennek ellenére előfordul, hogy a hallgató este kilenc után, jóval a határidő lejárta után küldi az anyagot. Szoktam mondani a következő előadáson, hogy a felkészülésre 11 hete volt… s mivel ő maga is jelnyelvi tolmácsképzésen vesz részt, illene tiszteletben tartania az órán jelen levő jelnyelvi tolmács munkáját. És ezért a figyelmetlenségért (vagy hanyagságért) a pontok számából is levonok.

Hefty Angéla