Figyelem!

Egy nap rövid krónikája

Csütörtök délelőtt voltam rehabilitáción anyuval. Juci is elkísért bennünket, hogy lássa, reggelente milyen gyakorlatokat kell végeznünk. Jarka, a fizioterapeuta remekül érti a dolgát – és engem –, benne van a top háromban. Szinte már a bemutatkozásnál sikerült egymásra hangolódnunk – már többször írtam, hogy nálam ez mennyire fontos –, és azóta is nagyszerűen folyik a közös munka. Arra is jól ráérzett, hogy nekem mennyire fontos a személyes kapcsolat.

Torna után körülnézünk a vásárban. Két év Covid után az első tavaszi vásár Somorján, amely háromnapos lesz… bár az eladók még óvatosak, nincs minden placc elfoglalva. Az óvatosság azonban fölösleges, már most alig tudok menni a kocsival a tömegben. Úgy látszik, az emberek is ki vannak éhezve a társas kapcsolatokra – és hát hol lehet leginkább összefutni rég nem látott ismerősökkel, és egy jóízűt beszélgetni, ha nem a vásárban, ahol a város apraja-nagyja megfordul? Mi is lépten-nyomon ismerősökbe botlunk, amíg haza nem érünk. A vásár ugyanis a házunk előtt van…, a Fő utca egy része is tele van sátrakkal.

Délután megyünk a klubba, de négyre már vissza is értünk a Fő térre. Anyu a tűzoltózenekarra kíváncsi. Azt éppenséggel lekéssük, de pont kezdődik a következő koncert a városházának támaszkodó ideiglenes színpadon. A csajnak tényleg jó hangja van, és ugyanazon a színvonalon énekli a szlovák és magyar slágereket, a közönségből a gyerekeket is bevonva a happeningbe. Egy barátom mondta, hogy Somorja tele van jó zenésszel – kezdem neki elhinni.

Élvezem ezt a nagy nyüzsit, ami most körülvesz, és amire már régóta vártam. Nem is nagyon akaródzik hazamennem, a szükség mégis nagy úr.

Otthon kinyitom a számítógépet, és egy meghívó „pottyant ki belőle”, amelyben a százdi polgármester és a deméndi plébános meghívnak a százdi római katolikus templom újraszentelésére, május 28-ra.

Sztakó Zsolt

Megszakítás