Baltazár, az ukrán

Történet újragondolva

Mit ér a magyar, ha ukrán? Ez a kérdés kínozta Baltazárt, mióta Magyarországra érkezett, hogy megkeresse a családját, amely Kijevből oda menekült, miután lebombázták a lakásukat. Tánya a feleség és Borisz a kisfia. Borisz vak, és ezért különösen érzékeny a hangokra – már kisgyerekként is befogta a fülét, ha az utcán kiabáltak, vagy az ablakuk alatt túráztatta a szomszéd az autóját –, és fogalma sincs most hogyan reagált a robbanások zajára, az állandó fegyverropogásra. Az anyja ezért vitte el őt Kijevből, és egy magyar kollégájánál keresett menedéket.
Ő nem tudott mellettük lenni, mivel taxisként éjjel-nappal dolgozott. Ellátmányt vitt a frontra a katonáknak. Akkor is élelmet vitt, amikor az oroszok elfogták. Még szerencse, hogy nála nem találtak lőszert, mert akkor ott helyben agyonlőtték volna. Konvojban vitték az ellátmányt, és egy másik autónak, amelyikben lőszert találtak, rögtön tarkón lőtték vezetőjét.
Baltazár sokkot kapott, amikor pár méterre tőle eldördült a pisztoly. Mintha ágyút sütöttek volna el. Őt a katonák elhurcolták egy táborba, ahol hozzá hasonló civilekkel volt összezárva. Még mosakodni se tudott.
Mert két hét után megszökött a táborból. Csak a véletlennek és az őrök részegeskedésének köszönhette, hogy meg tudott szökni, de szó szerint csak a pőre életét tudta menteni. A mobilját még az elején elvették tőle, és azóta az orosz katonák szórakoztak vele. Fenyegető üzenetekkel bombázták a családját. Ez is a lelki terrorhadjárat része – gondolta Baltazár.
Miután megszökött, Kijevbe ment, hogy megkeresse a családját. Mikor meglátta a lebombázott lakásukat, összeomlott, mert azt hitte, hogy a családja is a romok alatt van. Ismerősöktől tudta meg, hogy a felesége Magyarországra jött a fiával.
És amióta itt van Magyarországon, azóta kínozza a kérdés: mit ér a magyar, ha ukrán? Az ő szülei még magyarok voltak, de a fiukat már ukránnak nevelték. Úgy gondolták, hogy Ukrajnában ukránként könnyebb élete lesz. Ezért neheztelt is rájuk, mert helyette döntöttek, és őt megfosztották a választás lehetőségétől. Hogy eldönthesse: ukrán vagy magyar akar-e lenni.
Magyarországon találkozott egy színházi társulattal, és elmesélte nekik a történetét, ők pedig színpadra vitték, mert fontosnak tartották, hogy mások is lássák, s elgondolkodjanak rajta. Sokan legyintenek, és azt mondják, csak fogyatékosok, de Baltazár tudja, hogy a művészet a legdemokratikusabb valami az univerzumban. Nem számít neki, hogy testi, értelmi vagy pedig lelki sérüléssel élsz. Sőt, annál jobb, minél több szín van a palettán, és a művész azokból tudja az egyedi árnyalatokat kikeverni.
A darabot elhozták egy szlovákiai városkába, Komáromba is. Talán nem véletlen, hogy aznap megnyíltak ég csatornái, és ömlött az eső. Pedig előtte hónapokig aszály volt. Mintha a természet is ennek az értelmetlen háborúnak az áldozatait siratta volna.
Igaz, melyik háború nem az?