Visszatekintés a nyárra 1

Pozsonyi séták Jucival

Kezdődik az iskola, és nemes hagyományaimhoz híven én is új fejezetet kezdek a naplómban. Ezúttal is visszatekintek a nyárra, a pozsonyi sétákra.
Ezek a séták szinte a véletlennek köszönhetők. Anyu havonta Pozsonyba jár pedikűrre, de azon a júniusi napon Jucinak is ott volt dolga, és így nem tudta elvállalni, hogy vigyáz rám arra a 2-3 órára. Az ő ötlete volt, hogy anyuék vigyenek magukkal Pozsonyba, és majd együtt bejárjuk az óvárost, ahol hosszú évekig dolgozott (többek között ezért is szeretem Jucit, mert ilyen remek ötletei vannak!).
Mint írtam volt, Juci évekig dolgozott Pozsonyban, sokat mesélt az emlékeiről, és én csak kapkodtam a fejemet: ide jártunk ebédelni… itt meg sokat buliztunk.
Bevallom, egy kicsit irigykedtem is rá, hogy ilyen szép helyeken tölthette a legszebb éveit (saját szavai). Merthogy az óvárosnak fílingje van. Mint minden olyan helynek, amely leheli magából a történelmet.
Elképzelem, hogy a múlt században ugyanezeket a macskaköveket koptatta Schöne Náci, a szerelem bolondja. Szobra ma ott áll a Halászkapunál, turisták fotózkodnak vele. Kivártuk a sorunkat, hogy Juci rólam is lőhessen egy képet.
Az alig másfél órás séta, amíg anyu a pedikűrösnél volt, viszont nem elég, hogy mindent felfedezzünk, mindent megcsodáljunk, így megállapodunk, hogy legközelebb innen folytatjuk…
…
Július van, a fő, fő szezon, és ehhez mérten lépten-nyomon turistákba botlunk (tiszta szerencse, hogy engem Juci tol, hahaha), és minden saroknál, minden kapualjból turistacsoportok bukkannak elő. Elöl az idegenvezető, feje fölé kis zászlót emel. Ezzel jelzi, hogy ő az idegenvezető, és a csoport tagjai tessenek hozzá igazodni. Hacsak nem akarnak elveszni ebben a modernkori Bábelben, ami a Mihály-kapunál van. Merthogy kész káosz, ami itt van nyelvekben.
Közben Juci kezében ott az okostelefon, és fényképezi a gyönyörű épületeket. Bemegyünk egy udvarra, ahol míves szökőkút csobog, és Juci átvált videózásra.
A mai kimenőnek azonban vége, folytatás legközelebb…