Figyelem!

Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

Egy szeptemberi hét

Szeptember 25. A somorjai Zalabai Zsigmond Városi Könyvtárban tartottuk meg a Príbehy môjho života könyv bemutatóját. Mondhatni, családias hangulatban zajlott – jobbára ismerős arcokat láttam a közönség soraiban –, és Csanda Gábor vezényelte le a tőle megszokott felkészültséggel. Jitka, a könyv fordítója, sajnos, nem tudott eljönni, csak egy rövid üzenetet …

Tovább

Visszatekintés a nyárra 3

Cserba-találkozó Annak a százdi tíz napnak volt egy másik apropója is a könyvbemutató mellett, amelyről a múlt alkalommal írtam. Ehhez azonban vissza kell mennünk a tavalyi halottak napjáig, amikor is anyu ellátogatott Cserba nagyszülei sírjához – és azt siralmas állapotban találta! Olyannyira, hogy rögtön elhatározta, hogy ez nem maradhat így. …

Tovább

Baltazár, az ukrán

Történet újragondolva Mit ér a magyar, ha ukrán? Ez a kérdés kínozta Baltazárt, mióta Magyarországra érkezett, hogy megkeresse a családját, amely Kijevből oda menekült, miután lebombázták a lakásukat. Tánya a feleség és Borisz a kisfia. Borisz vak, és ezért különösen érzékeny a hangokra – már kisgyerekként is befogta a fülét, …

Tovább

Visszatekintés a nyárra 2

Könyv napja a templomban A tavalyi nem túl sikeres nyaralás (finoman fogalmaztam) után az idei százdi hetet augusztus közepére időzítettük, mivel volt némi hivatalos kötelezettségem. Ugyanis 17-én a templomban kettős könyvbemutatót tartottak. Az egyik az én szlovákra lefordított könyvem volt, az Életem történetei… Jitka Rožňová kiváló fordításában. A másik könyv …

Tovább

Visszatekintés a nyárra 1

Pozsonyi séták Jucival Kezdődik az iskola, és nemes hagyományaimhoz híven én is új fejezetet kezdek a naplómban. Ezúttal is visszatekintek a nyárra, a pozsonyi sétákra. Ezek a séták szinte a véletlennek köszönhetők. Anyu havonta Pozsonyba jár pedikűrre, de azon a júniusi napon Jucinak is ott volt dolga, és így nem …

Tovább

Gyulladás

Egy hét múlva aztán vissza is térek Besztercebányára, de akkor már olyan állapotban vagyok, hogy alig tudom magam a kocsiban tartani – miután az egész hétvégén lázam volt. Ráadásul a doki, aki operált, most is a műtőben van, és így egy másikhoz kerülök, aki látva az állapotomat, azonnal felvesz, ugyanarra …

Tovább

Kábulat

Amikor kinyitom a szememet, olyan mintha egy posztmodern darabba csöppentem volna. A színpad közepén egy üvegkalicka, ahonnan időnként nővérek jönnek ki, amint felberreg valamelyik műszer. És valamelyik műszer mindig felberreg, ami már zavar. Aztán persze jön a menetrendszerű lelkifurdalás, hogy nem vagyok eléggé szolidáris a betegtársakkal szemben, akik ugyanolyan súlyos …

Tovább

Húsvét – és újra együtt a család, illetve majdnem

Hatvan éve megszülettél, a szüleink öröme lettél. Azóta a család támasza vagy, legyen hát a tied ez és még sok-sok nap! Az idei húsvét kettős ünnep volt, mivel Márti is húsvétvasárnap ünnepelte a hatvanasát. Érdekesség, hogy március 30. hatvan éve is húsvétra esett. Én a fenti rövid versikével köszöntöttem őt. …

Tovább

Mi van velem?

A címben jelzett kérdést úgy is feltehetném, hogy mi történt velem 2023-ban, amiért az év utolsó napján az éjfél eljöttével örömmel vettem búcsút az előző évtől, és reménykedve koccintottam, hogy az új év jobb lesz, mint az előző volt? Persze, ez így címnek túl hosszú, és én mégse akartam posztmodern …

Tovább

Visszatekintés a nyárra – mozgalmas augusztus, 2

Még a kórházban voltam Pozsonyban, amikor unokahúgom online bejelentett a besztercebányai Roosevelt Kórházba. Egy kérdőív kitöltése után jött is a visszajelzés, hogy a rá következő pénteken várnak konzultációra. Ezért kellett – saját felelősségre – elhagynom a kórházat, hogy másnap hajnalban induljunk Besztercebányára. Az utat három óra alatt tettük meg: ez …

Tovább
Megszakítás