Figyelem!

Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

Beköszöntő, avagy ismerjük meg önmagunkat

A gyerkőcöknek véget ért a szünidő, jó két hete már a padokban ülnek, legfőbb ideje tehát, hogy mi is megkezdjük új „tanévünket”. És nem véletlenül használom most ezt a szót. Az írás ugyanis nálam egyfajta tanulás is. Önmagam megismerésének a folyamata. Végül is ez a legfontosabb tantárgy! Minden másra ott …

Tovább

Megkésett évzáró

A blog hűséges olvasói bizonyára észrevették, hogy pár hete nem kerülnek fel új bejegyzések. Ennek pedig az az oka, hogy a múlt évhez hasonlóan idén is nyári szünetet tartunk. Ezt azonban más irányú elfoglaltságom miatt nem tudtam eddig bejelenteni. Mégis, úgy gondolom, hogy faragatlanság volna részemről az olvasót, aki minden …

Tovább

A siker

A képen tizenkilenc éves önmagammal nézek farkasszemet. Jó harminc évvel későbbi énem előnyben van akkori, tizenkilenc éves énemmel szemben, hiszen évtizedek tapasztalataival lett bölcsebb… ha egyáltalán. Mégis nagy dolog a modern technika, egyfajta időgépként is működik. Azzal, hogy szembesít bennünket valamikori önmagunkkal, az emlékeket is előhívja. 1986 nevezetes év volt …

Tovább

Az írógép

Egy nap apu egy kiszuperált Royal írógéppel állít haza, amelyet a munkahelyén selejteztek le. Azt mondja, hogy ezután ezen fogok írni, közben pedig a kezemet is erősíthetem.Otromba egy jószág, tiszta szerencse, hogy az íróasztal is szilárd konstrukció, és elbírja a súlyos masinát. Ellenben jó erős billentyűzete van, és nagy erővel …

Tovább

A csúcs

Nyár eleje van, de a közeli csúcs felől, amelyet még most is hó borít, és síelők cikáznak rajta, akár a hangyák, dermesztően jeges fuvallatot hoz a szél. A különbség lehet 10-15 fok is.Mi itt lent a csúcs alatt már pólóban vagyunk. A rehabilitációs központ épületét Janské Lázněban úgy alakították ki, …

Tovább

Távol otthontól

  Ha jobban belegondolok, annyi szabály van itt, mint valami kaszárnyában. Látogatók se jöhetnek akármikor, csak amikor értesítést kapnak az otthoniak, hogy jöhetnek. Általában havonta egyszer, de ez nem igazán zavar, mert a nővérek és a nevelők is kedvesek, a gyerekekkel is rögtön megtalálom a közös hangot. Nekem pán Lehečka, …

Tovább

Nagy utazás

Most aztán igazán távol vagyok otthontól, a családtól. Janske Lazne a Krkonoše hegységben van, Csehországban, több mint hatszáz kilométerre Százdtól. Hajnalban jön értünk az ütött kopott mentőautó, lánykori nevén szanitka, amiről azt is el tudom képzelni, hogy a következő falunál lerobban, nemhogy még hatszáz kilométert vigyen minket. Akkor már ülnek …

Tovább

Elment egy barát

Míg élek nem felejtem el azt a vasárnapi ebédet, mikor Erzsi néni megtelefonálta a hírt, hogy Pogány Erzsi meghalt. Azt hiszem, mondanom se kell, hogy az asztal körül mindenki ledermedt. Annyira hihetetlen volt, hogy Erzsi nincs többé, nem fogjuk többé meglátogatni, és ő se jön hozzánk. Nem arról van szó, …

Tovább

Egyedül

Nem akarok sírni, mert az férfiatlan, mégis megállíthatatlanul peregnek a könnyek a szememből, aztán végigfolynak az arcomon. Most először vagyok egyedül, távol az otthonomtól, és …annyira elhagyatottnak érzem magamat! Habár néhány éve is egyedül voltam, amikor Magyarországon egyik kórházból a másikba hurcoltak, de hát az nem számít. Alig egy hete, …

Tovább

Az asztalka

A falubéli asztalossal csináltattunk egy asztalkát, amelyet a kerekesszékre lehet szerelni, így aztán mostantól akkor is tudok olvasni, amikor az udvaron vagyok. Csak az asztalra fektetem a könyvet, mert a kezeim gyöngék hozzá, hogy megtartsák, és már olvashatok is.Eddig az volt, hogy ha az udvaron voltam, csak tétlenül nézelődtem. Vagy …

Tovább
Skip to content