Figyelem!

Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

Pöstyénfürdői kalandok 2.

Renével tíz év után Pöstyénben találkozom újra, vele még anno Csehországban voltunk együtt. Magamban akkor elneveztem őt Hitlerjugendnek, pusztán a külseje miatt. Szőke, kék szemű fiú volt, szóval akár az übermensch portréjához is modellt ülhetett volna. Később, immár Pöstyénben, azt is elmesélte, hogy mikor Svédországban járt, ott és akkor döbbent …

Tovább

Pöstyénfürdői kalandok 1.

Archívumom mélyéről időnként régi emlékek lepnek meg. Olyanok, amelyeken jó nosztalgiázni…Baszan Kuvaitból jár Pöstyénbe, minden nyáron, három hónapra – amikor otthon épp elviselhetetlen a hőség. Az anyja és egy indiai szolga kíséri, akit Szelimnek hívnak, és kis túlzással, baráti viszonyban vagyunk.Először 1993-ban találkoztunk Baszannal és az anyjával, akkor még egy …

Tovább

Visszatekintés a nyárra – klezmer

Még a nyár elején találkoztunk, és akkor mondta, hogy egy újonnan alakult zenekar tagja, klezmert játszanak. Elmondta, mennyit kínlódott, amíg ráérzett a zsidó zene ízére, hogy a harmonikán hitelesen szólaljanak meg azok a jellegzetes futamok. A többi zenésztől azt a tanácsot kapta, hogy nézzen zsidó témájú filmeket. Már egy éve …

Tovább

Visszatekintés a nyárra – az esküvő

A hangulat tíz körül pörgött fel, amikor megérkeztek a százdi citerások. Meglepetés volt ez Erikának, a mennyasszonynak, amelyet az unokatestvére és annak barátja szervezett meg. Én éppen kint voltam anyuval felfrissülni, mivel bent még ezen a késői órán is hőség volt – kint Erika néptáncos barátnői gyakorolták a koreográfiát, amellyel …

Tovább

Visszatekintés a nyárra – a műtét

Az idei nyáron kevesebb időt tudtunk Százdon tölteni, mint eredetileg terveztük. Habár június elején még hazautaztunk, és úgy terveztük, hogy július közepéig maradunk otthon, ám három hét után vissza kellett jönnünk Somorjára.Az történt, hogy a doktornő, aki apu vérét vizsgálta meg, telefonált, hogy további kivizsgálásra van szükség. Hogy rövidre fogjam …

Tovább

Beköszöntő, avagy ismerjük meg önmagunkat

A gyerkőcöknek véget ért a szünidő, jó két hete már a padokban ülnek, legfőbb ideje tehát, hogy mi is megkezdjük új „tanévünket”. És nem véletlenül használom most ezt a szót. Az írás ugyanis nálam egyfajta tanulás is. Önmagam megismerésének a folyamata. Végül is ez a legfontosabb tantárgy! Minden másra ott …

Tovább

Megkésett évzáró

A blog hűséges olvasói bizonyára észrevették, hogy pár hete nem kerülnek fel új bejegyzések. Ennek pedig az az oka, hogy a múlt évhez hasonlóan idén is nyári szünetet tartunk. Ezt azonban más irányú elfoglaltságom miatt nem tudtam eddig bejelenteni. Mégis, úgy gondolom, hogy faragatlanság volna részemről az olvasót, aki minden …

Tovább

A siker

A képen tizenkilenc éves önmagammal nézek farkasszemet. Jó harminc évvel későbbi énem előnyben van akkori, tizenkilenc éves énemmel szemben, hiszen évtizedek tapasztalataival lett bölcsebb… ha egyáltalán. Mégis nagy dolog a modern technika, egyfajta időgépként is működik. Azzal, hogy szembesít bennünket valamikori önmagunkkal, az emlékeket is előhívja. 1986 nevezetes év volt …

Tovább

Az írógép

Egy nap apu egy kiszuperált Royal írógéppel állít haza, amelyet a munkahelyén selejteztek le. Azt mondja, hogy ezután ezen fogok írni, közben pedig a kezemet is erősíthetem.Otromba egy jószág, tiszta szerencse, hogy az íróasztal is szilárd konstrukció, és elbírja a súlyos masinát. Ellenben jó erős billentyűzete van, és nagy erővel …

Tovább

A csúcs

Nyár eleje van, de a közeli csúcs felől, amelyet még most is hó borít, és síelők cikáznak rajta, akár a hangyák, dermesztően jeges fuvallatot hoz a szél. A különbség lehet 10-15 fok is.Mi itt lent a csúcs alatt már pólóban vagyunk. A rehabilitációs központ épületét Janské Lázněban úgy alakították ki, …

Tovább
Megszakítás