Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

Nem tudom, mikor határoztam el, hogy a rosszat, a negatívat nem vagyok hajlandó észrevenni, hanem csak a szépet, a pozitívat. És ez most nem a manapság annyira divatos pozitív gondolkodás szöveg akar lenni, amit drága pénzen akarnak eladni nekünk, hanem saját élettapasztalat, amelyet öt évtized érlelt meg.A negatív tapasztalatokra nem …

Az új év általam leginkább várt eseménye, hogy hét év után újabb könyvem jelenik meg. Hosszú volt ez a hét év, más irányú elfoglaltságaim lekötötték az energiáimat, és hát az internetnek megvan az a nagy előnye, hogy közvetlen kapcsolatot biztosít az olvasókkal. Közvetlenül érnek a kritikák; a jók is, a …

Eljött hát ez is… mármint húsz-húsz. Elbúcsúztattuk 2019-et, és beléptünk 2020-ba. Új reményekkel, új fogadalmakkal, új várakozásokkal. A közösségi portálon az év utolsó napján egy ábra terjedt.  Betűhalmaz volt rajta látható, amelyből szavakat lehetett kiolvasni. Az első három szó, amit kiolvasunk, határozza meg ezt az évünket. Nekem a BOLDOGSÁG, EGÉSZSÉG, …

Hát eljött ez is… mármint a karácsony. Gyerekkorom kedvenc ünnepe. Merthogy a karácsony szerintem gyerekünnep. No, nem úgy, mint a gyereknap.Csak most tudom ezt én is, hogy a családban újra van két csöppség, akik mosolyukkal fényt adnak az ünnepnek. Meg még valamit…Ma született meg Betlehemben, valahol a városszélen, egy istállóban …

November 10., apu születésnapja. Idén a nyolcvanadik. Ezt gyűltünk össze megünnepelni ebben a városszéli bárban. Mivel apu megünneplésére eljöttek Svájcból Meliék is, csak a rákövetkező hét végén tartottuk meg az ünnepséget.Összegyűlt a szűkebb család. Ott volt Regus is a férjével, sőt Dabasról eljött Juli néni is. Igaz, én nem voltam …

Miután Erika felhívta rá a figyelmemet, hogy cserben hagytam a blogot és az olvasóimat, amit egy kicsit én is így érzek, valamiféle magyarázattal kell szolgálnom.Az elmúlt hetekben – hogy úgy mondjam – nem voltam topon. Ezért aztán amit csak lehetett, hanyagoltam. Ennek esett az áldozatául ez a blog is.Kezdődött pedig …

Szerdán volt a somorjai színházi évad nyitó előadása… erről már írtam máshol. Azt már akkor is megjegyeztem, mennyire örültem – és igen, egy kicsit büszke is voltam –, hogy ezúttal már öten ültünk kerekesszékben a nézőtéren. Bizony, emlékszem még, hogy mikor négy évvel ezelőtt elkezdtem színházba járni, csak egyedül ültem …

Az elmúlt két hétben leggyakoribb tevékenységem az orrfúvás volt. Amikor pedig épp nem az orromat fújtam, marékszám szedtem a gyógyszereket, literszámra ittam a gyógyteákat – és nem mozdultam ki otthonról.Szombaton azonban véget vetettem az önkéntes szobafogságnak egy kiállítás megnyitójának a kedvéért, amelyet a főtéren rendeztek. Így aztán én is ott …

Szeptember elején utaztunk haza, mivel 7-én volt a százdi Csemadok 70 éves jubileumára rendezett ünnepség, gálaműsorral. És ha már megtettünk jó százhatvan kilométert, maradtunk is otthon, mintegy két hetet, amely csak azért nem lett több, mert anyunak 24-én orvoshoz kellett mennie.Szerencsére az idő végig kitartott, csak az utolsó napon romlott …

A Gazdasor le van zárva, építik a színpadot az esti koncerthez. Nekem se kell a forgalomra figyelnem, mikor átvágok az úttesten. Valamikor kilenc előtt estem ki otthonról, két perc alatt vagyok ott a klubháznál. Csak a Pozsonyi úton tart fel a jelzőlámpa, amikor nem jó ütemben érek oda. Ma van …