Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

Focizunk. Engem mindig a kapuba állítanak. Egyrészt, mert én vagyok a legfiatalabb a pályán lévő gyerekek közül, így aztán a kapuban a helyem, mondván, örüljek neki, hogy egyáltalán bevesznek a csapatba.Másrészt viszont élvezem is ezt a posztot – mindig külön sikerélményt jelent, ha kivédem egy 5-7 évvel idősebb fiú lövését. …

Megállíthatatlanul forgok a saját tengelyem körül, pontosabban nem is én forgok, hanem egy külső erő forgat, pörget. Olyan érzés, mintha körhintán ülnék. Habár, nem szeretek körhintára ülni, mert utána mindig rosszul vagyok.…Amióta egyszer a vidámparkban voltunk, iskolai kirándulás, a szülők is elkísérnek. Szuper nap volt… A dodzsemet például kifejezetten bírtam, …

Anyu falfehér arccal ül a folyosón a padon, és hallgatja a szívet tépő sikítást, amely a vizsgálóból hallatszik, hogy zeng tőle a folyosó. Legszívesebben befogná a fülét, de a hang akkor is ott sikoltana a fülében. Az ő gyermekének a hangja! Az én hangom…A vizsgálat olyannyira fájdalmas, hogy altatásban szokták …

Mindig rettegsz, amikor Ferike betoppan a szobába, és az autóját keresi rajtad, merthogy azt valaki ellopta tőle. És ha nem te loptad el (mert hiszen azt neki is látnia kell, hogy te tehetetlenül fekszel az ágyban), akkor is biztosan látnod kellett, hogy ki volt a tolvaj, mert erre ment el.Ferike …

Az őszt még úgy kezdted meg, hogy az öreg iskolába jártál, ahol egy teremben négy osztályt tanított a tanító, aki nem lehetett öregebb, mint most te, de egy hét éves gyereknek egy negyvenes férfi már szörnyen öregnek tűnik. Az első osztályban ő vezetett be titeket az írás, olvasás, számolás titkos …

Itt van ez a pillanat, és te szeretnéd megállítani, az időt kimerevíteni, mint egy fényképet, amely még akkor is őrzi a pillanatot, amikor már rég nem tudja senki, hogy mit is őriz. Mikor már csak egy megsárgult fénykép, és a pillanatot esetleg csak az írói fantázia képes felidézni… Ilyen pillanatokból …

A mai napig él benne a pillanat, amikor látni kezdte a hangokat… no jó, ez így elég hülyén hangzik. Mert mi az, hogy látni a hangokat? Példának okáért, az ő agya színeket társított a hangokhoz, és ez egy mutáció, amelynek még neve is van. Úgy hívják, hogy szinesztézia. Szóval, ott …

Sokat törtem a fejemet, hogy miről is szóljon az e heti szösszenetem. Vajon mi legyen az az üzenet, amit megpróbálok olvasóimnak átadni, néha talán dadogó szavakkal, de őszinte szívvel, és tiszta szándékkal? Merthogy ezekkel a heti rendszerességgel megújuló naplóval nemcsak tudósítani akarom az olvasóimat a világomról, hanem üzenni is akarok. …

Hogy miért választottam erre a hétre egy részletet most készülő regényemből? Hát csak azért, mert író volnék, és mikor ezt a blogot elkezdtem írni, az volt az egyik célom, hogy azoknak, akik hetente követik, beszámoljak a mindennapjaimról is, hogy az adott pillanatban mivel foglalkozom. Jelenleg pedig agykapacitásomnak egy jelentős részét …

A fénykép 2013 szeptemberében a szüleim aranylakodalmán készült, amelyen ott volt keresztapa is keresztmamával együtt. Ott volt a deméndi plébános, Tibor atya is, akivel keresztapa igencsak jót beszélgetett. Keresztapa évtizedekig volt kántor, a megboldogult Csuday tisztelendő úr jobbkeze, akivel évtizedekig együtt miséztek, végezték a temetéseket, szolgálták a gyülekezetet.A százdi templom …