Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

Vasárnap fog kigyulladni az első gyertya az adventi koszorún, amely régen a karácsonyra való készülődés kezdetét is jelezte. Igaz, ma már ezt senki se veszi komolyan, hiszen az üzletek már szeptember óta „karácsonyi lázban” égnek. A médiából pedig folyik ránk az agymosás, hogy még ma vedd meg a karácsonyi mütyürt, …

Hát igen. Ezekben a napokban beszélgetésekben, közösségi médiában, hírekben, politikusi megnyilatkozásokban ez az első számú téma. Mindenki a meggyőződése, hite szerint kommentálja az eseményeket. Mintha bizony a Covid hit kérdése volna. Ezért szoktam volt azt mondani, hogy a 21. században a digitális középkorban élünk. Akkor is hasonló volt az emberek …

Márti már harmadszor hívja anyut. Ő már Százdon van, és valami pesti filmesekről beszél, akik velem akarnak riportot készíteni. Szórakozottan veszem tudomásul – anyu tolmácsolja nekem a nővérem szavait –, inkább az őszi tájban gyönyörködöm. Még tíz perc, és otthon is vagyunk. Ekkor már Timiék autója is az udvaron áll. …

A családi krónika folytatódik, ezúttal már jelen időben… Zsuzsa covidos lett. Ez úgy derült ki, hogy a műtét előtt elvégezték nála a tesztet. Vasárnap reggel telefonon közölte ezt anyuval. Mit mondjak, a hír engem eléggé felzaklatott, hiszen pont csütörtökön voltunk együtt a klubban, amíg anyu Pozsonyban járt Mártival. Bíztam azonban …

És felvirradt az a szombati nap, amiért eredetileg két héttel ezelőtt Százdra jöttünk. Igen, a falu első írásos említésének 760. évfordulója, amelyet egész héten büszkén hirdetett a falu legforgalmasabb pontján, a házunkkal szembeni kerítésen kifeszített transzparens. A nap hivatalos eseményeiről már beszámoltam az egyik hetilapunkban, aki akarja, ott elolvashatja, most …

Valamikor augusztus első napjaiban vettük haza, Százd felé az irányt. Ezúttal már csak ketten voltunk abban a nagy házban. Féltünk is rendesen, hogy anyu egyedül hogyan fog boldogulni. Még szerencse, hogy Zoli felajánlotta, hogy Mónika, aki a község alkalmazásában van, napi pár órában eljár majd segíteni anyunak. Mónika a lontói …

Apu halála után egy hónapra volt szükség, hogy megszervezzük a temetést és összegyűjtsük a családot – hisz a rokonság jórészt Magyarországon él, de nyomozni is kellett, hogy a rég látott unokahúgot, keresztfiút értesítsük. Aztán mivel jelenleg Somorján élünk, de apu a százdi temetőben szeretett volna nyugodni, a logisztikát is meg …

2021. július 3-án volt a temetés. Pontosan egy hónapra rá, hogy apu meghalt. Életem legszörnyűbb ébredése volt az a reggel, amikor Márti megtelefonálta, hogy apu meghalt. Elveszettnek éreztem magam, pánikba estem, habár már február óta próbáltam magamat szoktatni a gondolathoz, hogy elmegy, abban a pillanatban azonban mindent felülírt a veszteség …

Elérkezett a szeptember, és szeretném elindítani a blog új évadát. A feltételes mód ezúttal nem stilisztikai fogás a részemről, hanem a bennem feszülő bizonytalanságot, kétségeket tükrözi. Az elmúlt fél évben nem voltam túl aktív a blogon, többször is Erikának kellett figyelmeztetnie, hogy adós vagyok egy új poszttal. Apu betegsége és …

Ez a bejegyzés más lesz, mint az eddigiek, mert ez most egy felhívás! Mint azt a múltkor írtam, apu kórházban van, és az a kétemberes feladat, amit az ápolásom jelent, egyedül anyura maradt, akinek magának is megvannak az egészségi problémái, és hát a kora is. Eddig szerencsére a szomszéd besegített, …