Figyelem!

Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

Égi segítség

A napnak bármely szakában menjek is keresztül a somorjai Szentháromság téren, a padokon, a virágtartók peremén mindig ülnek néhányan. Anyukák, apukák, akik gyermeküket hozzák ki ide levegőzni, és azért, hogy levezessék fölös energiájukat. Fiatalok, akik itt vagánykodnak, szerelmespárok – és hajléktalanok. Náluk csak egy valami karakteresebb tartozéka az összképnek, mégpedig …

Tovább

Évforduló

November közepén lesz két éve, hogy somorjai lakosnak mondhatom magam. Azon a szombat délelőtt csurig megrakott autóval indultunk el Százdról, hogy Somorján találjunk új otthonra. Habár az előző hónapok során már fokozatosan felszállítottuk az új lakásba a nagyobb dolgokat, apuék így is az indulás előtt már két nappal pakolták az …

Tovább

Légi kalandok 2.

Miután apu felfedezi a kávéautomatát az alattunk lévő emeleten, egyfajta rituálét alakítok ki a napi kávézásból. Mindennapi kávénkat add meg nekünk, Uram! Ehhez azonban a rozoga liften kell lemenni, az alattunk lévő emeletre. A liftbe mindig félve szállok be, mert valahányszor az a kényszerképzetem támad, hogy le fogunk zuhanni. Anyuval …

Tovább

Légi kalandok 1.

Akkor hát egyedül maradtam. Erzsi néni és apu kimennek a szobából – miután apu, mintegy biztatásul, sokadszorra is elmondja, hogy holnap látjuk egymást. Hallgatom a lassan elhaló lépteiket a folyosón, és próbálom megszokni a gondolatot, hogy három hétig ez lesz az otthonom.Ez a valamikor a Benyovszky grófok által létrehozott parkban …

Tovább

A klub, ahová járunk

A kapun felirat hirdeti, hogy a mögötte lévő udvarban van az egészségkárosodottak somorjai klubja. Igaz, az épületen még két másik klubbal is osztoznia kell – úgy, hogy hetente két nap a mienk. Igaz, ma éppen a hónap első keddje van, és a kétfelé osztódott klub másik feléé a klubház – …

Tovább

Ujjé, a Pomléban nagyszerű! II.

Az úton végig elkísérnek bennünket a vérpezsdítő dallamok, amelyek szinte kötelezőek, ha roma zenészek játszanak. Körülbelül a koncert felénél jöttünk el, de a Parno Graszt nevet megjegyzem, hogy alkalomadtán rákeressek a neten.Anyuék még kilenc előtt eljöttek, az utolsó kisvonattal, mivel anyu a tavaly műtött lábával nem bírna ennyit gyalogolni. Tavaly …

Tovább

Ujjé, a Pomléban nagyszerű!

Próbálom a kocsi sebességét kísérőim tempójához igazítani. Ilyenkor, késő este a Pomléi út már kihalt, és egy kicsit ijesztő is, ahogy a sötétségből hirtelen kiváló alakok jönnek veled szembe.Emlékszem, tavaly is így jöttünk haza apuval a Rómeó Vérzik koncertjéről. Akkor maximumra toltam a sebességet, és már akkor ott voltam a …

Tovább

A falu ünnepel III.

Ülök a két padsor közti folyosóra leállított kocsiban, és hallgatom a magyarországi vendéglelkész terjengős ünnepi prédikációját. Már megfigyeltem, hogy amilyen puritánok az evangélikusok templomai, annyira túlcifrázzák lelkészeik a szószékről prédikációikat. Úgy látszik, rokon szakma a mienk, őket is terjedelemre fizetik.Elmondja, hogy Isten nem személyválogató (kivéve persze, ha migráncs vagy), és …

Tovább

A falu ünnepel II.

Rögtön az eleje rosszul kezdődött. A történész előadását olyan helyre szervezték, ahová csak traktorral tudtam volna feljutni. Ám, ahol a technika nem segít, ott még mindig játszik a nyers erő. Három markos legényatalpán kerekesszékestül együtt felkap, és én máris úszok a levegőben. Még az sem zavar, hogy a kocsi veszélyesen …

Tovább

A falu ünnepel I.

Valamikor tavasszal hallottam először, hogy valamiféle ünnepség lesz Százd első írásos említésének a 755. évfordulójára. És hogy miért a 755-re, miért nem a 750-re? Erre a válasz pofonegyszerű. Azért, amiért a millenniumi ünnepségek is 1896-ban voltak, nem pedig 1895-ben. Holott a történészek bebizonyították, hogy Árpád apánk igenis 895-ben jött be …

Tovább
Megszakítás