Az öregúr április elején jelent meg a parkban, a jó idővel egyszerre érkezett. Onnan kezdve viszont jellegzetes sárga autóját hetente kétszer leállította a park szélén, kipakolta a felszerelését, és a Szentháromság-szobornál elektromos hegedűjén játszani kezdett playbackkel. A repertoárja széles volt, komolyzenétől a legújabb popszámokig mindent játszott. A zene hamar odacsábítja …
TovábbVisszatekintés a nyárra – Százdon
Július elején egy hetet töltöttünk Százdon. Jucikát, az asszisztensemet is megkértük, hogy kísérjen el, és azt hiszem ő sem bánta meg ezt a százdi nyaralást. Én erre a hétre teljes absztinenciát vállaltam. Se a notebook nem volt velem, se internet nem volt – végig egy Radnóti monográfiát olvasgattam, amelyet a …
TovábbVisszatekintés a nyárra – rehab
Május elején kezdtem rehabra járni. Akkor már évek óta kerestünk Somorján fizioterapeutát, aki hetente párszor átmozgatna. Habár összességében elégedett vagyok a városban elérhető egészségügyi ellátással, mégis van egy nagy hiányosság: évek óta nem találok megfelelő rehabilitációs lehetőséget. Végül ezen a tavaszon rátaláltunk a Fyziobet magán rehabilitációs ambulanciára, amely ott van …
TovábbRemélem, készen vagytok!
Mert én igen. Nem egész három hónapos szünet után újra itt vagyok, hogy megírjam, mi történt velem az elmúlt hetekben, hónapokban, mi foglalkoztat. Ezzel vonlak be titeket az én személyes sztakóverzumomba. Úgy, hogy én a notebookon írom ezt a blogot, ti pedig – legalábbis remélem – az éppen kezetek ügyében …
TovábbRádióinterjú
Ülünk a Jókai Színház előterében Torda Judittal, a Civil Rádió szerkesztőjével, aki interjút készít velem. Nem tudom, felfogtátok-e a mondat súlyát (engedtessék meg nekem így, hét év után ezt a pertut, cserébe ti is tegezzetek le nyugodtan): rádióinterjút készítenek velem! Akinek a beszédét még a családban se igen értik. Igaz, …
TovábbEgy nap rövid krónikája
Csütörtök délelőtt voltam rehabilitáción anyuval. Juci is elkísért bennünket, hogy lássa, reggelente milyen gyakorlatokat kell végeznünk. Jarka, a fizioterapeuta remekül érti a dolgát – és engem –, benne van a top háromban. Szinte már a bemutatkozásnál sikerült egymásra hangolódnunk – már többször írtam, hogy nálam ez mennyire fontos –, és …
TovábbVárosnézés
A Felvidék két jelentős szülöttjének, a 19. századi bencés paptanárnak, Czuczor Gergelynek és Jedlik Ányosnak, a dinamó feltalálójának győri szobra előtt állunk. A sógorom fényképez, és sikerül azt a pillanatot elkapnia, amikor épp pislantok, és csukva van a szemem. Már ebből is kiderülhet, hogy a hétvégén Győrben voltunk kiránduláson. Reggel …
TovábbNehéz születésnap
Április 4-e van, és a születésnapom – immár 55 éve, ami azt jelenti, hogy 55 évvel ezelőtt ezen a napon születtem. Ez az április 4-e mégis kilóg az átlagos születésnapok közül, mivel délelőtt lázgörcseim vannak. Olyan erősek, hogy még a kocsiból is kiesek, és anyu úgy talál rám az asztal …
TovábbA történet folytatódik 2
Folytatom a százdi templom falképeinek a történetét, Skladan Friderika szakdolgozatának a segítségével. A villany 1955-ben történt bevezetése során a hajó falképeit teljesen leverték. Ezt még élő szemtanúk mondták. A kábelt a falazatba süllyesztették, a falakra pedig 10–50 mm vastagságú, cement alapú vakolatot vittek fel, hogy csökkentsék a külső egyenetlenségüket. Szerencsére …
TovábbA történet folytatódik
A templom középkori története után egy jókora ugrással térjünk rá az újkorira és a falképek felfedezésére. Ehhez pedig sorvezetőnek Friderika Skladanová kiváló szakdolgozatát fogom használni. A százdi templom sokáig a protestánsok birtokában volt, akik egyszerűen lemeszelték a falképeket. „1865-ben Menyhár József százdi bíró és Kiss Pál esküdt azt mondták, hogy …
Tovább