Figyelem!

Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

Covid 3

Szinte a járvány megjelenésének a pillanatában megjelentek a járványtagadók is, akik egyszerű „médiahisztinek” tartották a koronavírus körüli felhajtást. Ez a konteó villámgyorsan terjedt a közösségi hálón, és olyan „arcai” voltak mint Trump amerikai, Bolsonaro brazil elnök vagy Johnson angol miniszterelnök.Igaz, Johnson hamar átállt a másik oldalra, miután a saját bőrén …

Tovább

Covid 2

Anyu mostanában egyre többet panaszkodik, hogy mennyire rosszul tűri a bezártságot és mennyire hiányoznak neki azok a délutánok, amikor együtt mentünk a klubba.A múlt héten azzal fejeztem be, hogy körüljárom, a járvány hogyan változtatta meg az életünket, és minket. Hogy mást ne mondjak, ez a néhány hónap felértékelte a társas …

Tovább

Covid 1

Ha nem csal az emlékezetem, valamikor mostanában lesz az egyéves évfordulója annak, hogy covidka a világkörüli útján megérkezett Európába. Nem sokat túlzok, ha azt mondom, hogy a második világháború óta a világ és benne Európa nem ért meg ekkora krízist, mint amit ez a vírus okozott. Az évforduló alkalmából úgy …

Tovább

Egy új év kezdetén

Azok, akik rendszeres olvasói ennek a blognak, bizonyára észrevették, hogy az utóbbi hónapokban megritkultak a bejegyzéseim a Carissimi honlapján. Volt úgy, hogy hónapokig nem jelentkeztem új poszttal. Ezt eddig azzal a betegséggel magyaráztam, amely az egész tavalyi évemet végigkísérte, és időnként annyira legyöngített, hogy szó szerint a kezemet is nehezemre …

Tovább

Visszajátszás

Ma, amikor ezt a naplót írom, 2021 első napja van. 2019 szilveszterén nagy reményekkel néztem 2020 elé, hisz hosszú idő után jelent meg újra könyvem. Már a könyvbemutató is ki volt tűzve májusra, a somorjai Zalabai Zsigmond Városi Könyvtárba. Aztán egy februári napon jött covidka, és mindent átírt. Először a …

Tovább

Napsütés

sztakó 1 of 1

November végéhez képest gyönyörű idő van…habár, tudja a fene. Ma már minden más, mint egykor volt ifjúkorunkban. Hogy mást ne mondjak, már januárban tavaszodni kezd. Aztán februárban egy kicsit visszatér a tél, majd áprilisban a fagy learatja a termést… Most azonban még november van, majdnem december, és gyönyörű, napsütéses délelőtt. …

Tovább

Háborúban hallgatnak a múzsák?

Az egész úgy volt, hogy kiderült, tejallergiám van, ami számomra elég nagy csapás, mivel az étkezésem elég nagy részét tették ki a tejkészítmények. Kezdve a reggeli tejeskávén, egészen a különféle sajtokig. Szerencsére azonban ma már vegán világban élünk, és a tejtermékek is kiválthatók növényi készítményekkel. Bónuszként még az a jóérzésed …

Tovább

Beszámoló

Mint a hullámvasút, olyan ez a betegség. Egyik nap jól vagy, még a következőn is, de a harmadikon, egyik pillanatról a másikra, olyan gyönge leszel, mint az őszi légy. Nálam ugyanis ezek a betegség tünetei. Felszökik a lázam, és gyönge leszek. Aztán két napba is beletelik, míg visszanyerem a régi …

Tovább

Szeptember végi délután

Az egész úgy kezdődött, hogy szeretett miniszterelnökünk hétfőn este bejelentette, hogy október elsejétől jön a totális lezárás, ami a kulturális eseményekre is vonatkozik. Azonnal megindult a telefonok áradata,hogy akkor most mi lesz a könyvbemutatóval – azt ugyanis pont elsejére, csütörtökre tűztük ki. Felvettem a kapcsolatot Ilonkával, Gáborral és Árpival, és …

Tovább

Hazai emlékek

Az elmúlt hetekben otthon voltunk, az Ipoly mentén, ahol két bemutatója is volt az Életem történeteinek. Az első augusztus 22-én Százdon, a könyv pedig Ipolyságon a Városi Könyvtárban lett megkeresztelve, szeptember 17-én. Mindkétszer Korpás Árpi barátom, műfordító, idegenvezető beszélt a könyvről. Roppant érzékenyen, értőn, a résztvevő empátiájával. Mert hát a …

Tovább
Megszakítás