Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

Múltkor már írtam arról, hogy a Facebooknak van egy olyan funkciója, hogy megkínál az adott napra eső emlékeiddel – évekre visszamenőleg. Azt is elmondtam, hogy mennyire hasznosnak találom ezt a funkciót, és a jelek szerint nem vagyok ezzel a véleményemmel egyedül, mert egyre gyakrabban látom, hogy mások is megosztják évekkel …

Négyéves koromban voltunk először a Balatonnál, legalábbis korábbi emlékeim nincsenek. Ez a csoportkép is 1971-ben készült a széplaki kempingben – vélhetően búcsúzásul, emlékként az együtt töltött napokra. Anyu nincs rajta, mert az ő kezében lehetett a fényképezőgép. A képen, ötven év távlatából, csak pár embert tudok beazonosítani – véletlenül egymás …

A Facebook egyik legizgalmasabb alkalmazása mostanában az lett, hogy visszanézhetem az emlékeimet. Minden reggel felajánlja nekem, hogy nézzem meg, milyen bejegyzéseim voltak, vagy mit osztottam meg két, öt vagy tíz évvel ezelőtt azon a napon.Egyfajta időutazás ez. Kedvenc időtöltésemmé vált ugyanis, hogy olvasgatom ezeket a régi posztokat, és próbálom fölidézni, …

Szinte a járvány megjelenésének a pillanatában megjelentek a járványtagadók is, akik egyszerű „médiahisztinek” tartották a koronavírus körüli felhajtást. Ez a konteó villámgyorsan terjedt a közösségi hálón, és olyan „arcai” voltak mint Trump amerikai, Bolsonaro brazil elnök vagy Johnson angol miniszterelnök.Igaz, Johnson hamar átállt a másik oldalra, miután a saját bőrén …

Anyu mostanában egyre többet panaszkodik, hogy mennyire rosszul tűri a bezártságot és mennyire hiányoznak neki azok a délutánok, amikor együtt mentünk a klubba.A múlt héten azzal fejeztem be, hogy körüljárom, a járvány hogyan változtatta meg az életünket, és minket. Hogy mást ne mondjak, ez a néhány hónap felértékelte a társas …

Ha nem csal az emlékezetem, valamikor mostanában lesz az egyéves évfordulója annak, hogy covidka a világkörüli útján megérkezett Európába. Nem sokat túlzok, ha azt mondom, hogy a második világháború óta a világ és benne Európa nem ért meg ekkora krízist, mint amit ez a vírus okozott. Az évforduló alkalmából úgy …

Azok, akik rendszeres olvasói ennek a blognak, bizonyára észrevették, hogy az utóbbi hónapokban megritkultak a bejegyzéseim a Carissimi honlapján. Volt úgy, hogy hónapokig nem jelentkeztem új poszttal. Ezt eddig azzal a betegséggel magyaráztam, amely az egész tavalyi évemet végigkísérte, és időnként annyira legyöngített, hogy szó szerint a kezemet is nehezemre …

Ma, amikor ezt a naplót írom, 2021 első napja van. 2019 szilveszterén nagy reményekkel néztem 2020 elé, hisz hosszú idő után jelent meg újra könyvem. Már a könyvbemutató is ki volt tűzve májusra, a somorjai Zalabai Zsigmond Városi Könyvtárba. Aztán egy februári napon jött covidka, és mindent átírt. Először a …

November végéhez képest gyönyörű idő van…habár, tudja a fene. Ma már minden más, mint egykor volt ifjúkorunkban. Hogy mást ne mondjak, már januárban tavaszodni kezd. Aztán februárban egy kicsit visszatér a tél, majd áprilisban a fagy learatja a termést… Most azonban még november van, majdnem december, és gyönyörű, napsütéses délelőtt. …

Az egész úgy volt, hogy kiderült, tejallergiám van, ami számomra elég nagy csapás, mivel az étkezésem elég nagy részét tették ki a tejkészítmények. Kezdve a reggeli tejeskávén, egészen a különféle sajtokig. Szerencsére azonban ma már vegán világban élünk, és a tejtermékek is kiválthatók növényi készítményekkel. Bónuszként még az a jóérzésed …