Figyelem!

Életképek egy kripli naplójából – Sztakó Zsolt rovata

Beszámoló

Mint a hullámvasút, olyan ez a betegség. Egyik nap jól vagy, még a következőn is, de a harmadikon, egyik pillanatról a másikra, olyan gyönge leszel, mint az őszi légy. Nálam ugyanis ezek a betegség tünetei. Felszökik a lázam, és gyönge leszek. Aztán két napba is beletelik, míg visszanyerem a régi …

Tovább

Szeptember végi délután

Az egész úgy kezdődött, hogy szeretett miniszterelnökünk hétfőn este bejelentette, hogy október elsejétől jön a totális lezárás, ami a kulturális eseményekre is vonatkozik. Azonnal megindult a telefonok áradata,hogy akkor most mi lesz a könyvbemutatóval – azt ugyanis pont elsejére, csütörtökre tűztük ki. Felvettem a kapcsolatot Ilonkával, Gáborral és Árpival, és …

Tovább

Hazai emlékek

Az elmúlt hetekben otthon voltunk, az Ipoly mentén, ahol két bemutatója is volt az Életem történeteinek. Az első augusztus 22-én Százdon, a könyv pedig Ipolyságon a Városi Könyvtárban lett megkeresztelve, szeptember 17-én. Mindkétszer Korpás Árpi barátom, műfordító, idegenvezető beszélt a könyvről. Roppant érzékenyen, értőn, a résztvevő empátiájával. Mert hát a …

Tovább

Siker?

Teta Milka Kovácsfalváról az imént beszélt anyuval, és lelkendezve újságolja, hogy a könyvemnek, az Életem történeteinek mekkora sikere van az NRC-ben. Még az se zavarja a személyzetet, hogy echte szlovákok, akik egy szót se tudnak magyarul. Az őket érdeklő részeket ugyanis lefordíttatták egy beteggel, aki beszéli mindkét nyelvet, és így …

Tovább

A riport

Az Új Szó archívumából halásztam elő az alábbi, 1988-as riportot, amelyet Péterfi Szonya írt rólam még a Csehszlovák Rádió Magyar Adásának hangjátékpályázatán elért sikerem kapcsán, mivel a rádióban értelemszerűen nem tudtam megszólalni. A szerkesztők ezt a megoldást találták ki, miután egy levélben elmagyaráztam nekik az állapotomat, és kimentettem magam. Ha …

Tovább

Életem történetei

Az Életem történeteiben az első nagyobb írói sikeremről, amelyet a Hazatérés című hangjátékommal értem el a Csehszlovák Rádió Magyar Adásának hangjátékpályázatán 1986-ban. Régóta próbáltam megszerezni a felvételt, ami pár hónapja, Ürge Tamás szíves közreműködésének köszönhetően sikerült is. Úgy érzem, hogy most jött el az ideje, hogy a hangfelvételt közzétegyem. Mindössze …

Tovább

A borító – utolsó simítások

Az történt, hogy június első vasárnapján Gábor keresett, hogy a képeknek, amelyeket az Életem történetei-be szántam, gyenge a minőségük, a nyomdában nem tudnak velük mit kezdeni. Nekem rögtön Ákos ugrott be, hogy ő ebben profi, és talán tudna segíteni. Úgyhogy átküldtem neki a fényképeket.Nem telt bele fél nap sem, és …

Tovább

Megkésett emlék

Május elején volt Pogány Erzsi halálának második évfordulója. Az alábbi levelet még tavaly decemberben írtam: Drága Erzsi! Idén lennél hatvanéves, de fizikai valódban immár másfél éve nem vagy köztünk. Csak azért se írom le, hogy meghaltál! Egy régi bölcsesség úgy tartja, hogy senki se hal meg igazán addig, amíg vannak, …

Tovább

Covidka, a koronás vírus 2.

Folytatás és befejezés Covidka ugyanis arra gondolt, ha már van egy ilyen fájintos koronája, szeretne vele dicsekedni, nem pedig egy laborban kuksolni, ahol senki se látja. Elsősorban azt szerette volna, ha a testvérei látják, mert egyiknek se volt olyan királycsávó koronája, mint neki. Covidka tehát elindult, hogy visszatérjen a barlangba, …

Tovább

Covidka, a koronás vírus

Covidka a csúnya nevű SARS család legifjabb csemetéje volt. Még a testvérei is lenézték, mert valljuk be, Covidka hitvány egy vírusgyerek volt. Nem olyan életerős, mint a testvérei, akik közül nem egy okozott már komoly galibát a világban. Elég volt eltüsszenteni magukat, hogy az emberek megrémüljenek, és fejvesztve meneküljenek karanténba. …

Tovább
Megszakítás