Tóth Erika

1984-ben a Comenius Egyetem bölcsészkarán frissen szerzett magyar–szlovák szakos diplomával a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztője lettem. 2002 tavaszán riportot készíteni hívtak meg az akkori pozsonyi magyar nagykövet, Boros Miklós rezidenciájára. A nagykövet úr felesége, Borosné Környei Erzsébet és barátai jótékonysági szervezetet kívántak létrehozni olyan magyar családok megsegítésére, ahol sérült vagy egészségkárosodott gyermeket nevelnek.

Az ötlet nagyon megtetszett, hiszen szerkesztőként évek óta foglalkoztam a fogyatékossággal élő emberek gondjaival, és tudtam, hogy sokuknak nagy szükségük van anyagi támogatásra, vagy éppen tanácsra, hogy milyen szakemberhez forduljanak, milyen szociális juttatásokat igényelhetnek. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy a szervezet egyik alapítója lettem, sőt – meglepetésemre – megválasztottak elnökének. A megtisztelő feladatot félve vállaltam el, hiszen semmilyen hasonló tapasztalataim nem voltak. A rádióban és a Carissimiben – Bauer Edit javaslatára ez lett a szervezet neve – végzett munka végül jól kiegészítették egymást, hiszen sok riportalanyomnak tudtunk segíteni, ugyanakkor a hozzánk fordulók problémái a műsorok révén nyilvánosságot kaptak, s ezáltal a hallgatók is hasznos információkhoz juthattak, és megismerkedhettek ezeknek a sokszor nagyon nehéz helyzetben levő embereknek az életével. 2010-től a Carissimi című lapot szerkesztem, amely a fogyatékosok helyzetére próbálja felhívni a figyelmet.