Év végi zárszámadás

Karácsony után, szilveszter előtt ideje összegzést csinálnod az elmúlt évedről, a sikerekről és kudarcokról, a nehéz pillanatokról és a felhőtlenekről, amelyekből, valljuk be, kevés volt az elmúlt évedben, azokat viszont annál inkább meg kell becsülni…
Nos, ebből az évedből főleg képek villannak be.
…
Elsőként a közös projektetek Erikával, a Carissimi szerkesztőjével. Még tavasszal beszéltetek róla, hogy az újság mellett jó volna fejleszteni a Carissimi honlapját is. Akkor Erika rákérdezett, hogy te milyen formában vennél részt benne. Válaszoltál valamit, de semmi konkrétat, és a téma hónapokra le is került a napirendről. Téged azonban nem hagyott nyugodni a kérdés, és nem kellett hozzá sok idő, hogy rájöjj, szívesen indítanál egy blogot. Ezért aztán, mikor nyár végén Erika újból megkeresett, már készen voltál a válasszal, és megszületett az első bejegyzés is. Azonban hátravolt még a névadás igencsak felelősségteljes aktusa. Íróember tudja, hogy az újszülött sorsa ötven százalékban már a névválasztáskor eldől. Viszont azt is tudtad, hogy semmiképp nem akarsz valami patetikus címet adni a blogodnak, amellyel érzékelteted az olvasóval, hogy szegény roki blogot ír, amelyben rázúdítja minden keservét. Akik ismernek téged, tudják, hogy nem áll távol tőled az (ön)irónia, amely már-már cinizmus (a cinikusok egy ókori filozófiai irányzat, úgyhogy kéretik komolyan venni!), így aztán megszületett a blogod neve: EGY KRIPLI NAPLÓJÁBÓL.
Azóta négy hónap telt el, és te hetente jelentkezel új poszttal, az életedből vett történetekkel. Történeteid pedig bőven vannak, még úgy is, hogy csak a legérdekesebbeket mazsolázod ki. Az olvasókat pedig a jelek szerint érdeklik életed történetei, mert hétről hétre pozitív visszajelzéseket kapsz, ami neked mindig új inspiráció.
Végezetül pedig mi mást is fogadhatnál meg a 2017-es évre, mint hogy jövőre se fogsz visszaélni az olvasók megtisztelő figyelmével?!
                                                Sztakó Zsolt