Figyelem!

Sérült gyermekek napja a budapesti állatkertben

Szeptember 18-án ismét megtartotta a sérült gyermekek napját a budapesti állatkert. Az érsekújvári Regionális Oktatási és Szociális Központból s a marcelházi Keskeny Út szervezetből nyolcvannyolcan, a szenci Nefelejcs Ház és a galántai Értelmi Sérülteket Segítő Társulás tagjai közül pedig ötvenegyen keltek útra, hogy részt vegyenek az eseményen. Köszönet Fábri Lászlónénak, a balassagyarmati ÉFOÉSZ Elfogadásért Önérvényesítő Egyesület alelnökének, akinek közreműködésével megtörténhetett a látogatás. Nagy Anitának, az érsekújvári intézmény igazgatójának elmondása szerint valamennyien jól érezték magukat, és bár a gyermekek nincsenek hozzászokva a nagy tömeghez, nagyon élvezték a kirándulást. Popálený Ildikó, a Nefelejcs Ház igazgatója csokorba kötötte a résztvevők véleményét. Ezekből szemezgetünk.   

„Máriónak a legnagyobb élmény az utazás volt, és nagyon tetszett neki Szandi fellépése. Nikolka annak örült, hogy reggel hattól este fél kilencig csak vele volt az anyukája. Az állatok is érdekelték, az elefántok nagysága lenyűgözte őt. Martin az örömtől kivételesen szófogadó és jókedvű volt, s végtelenül büszke életének első útlevelére. Jankónak a medvék voltak a kedvencei. Barni az állatkerti cukrászdában anyukájával és nefelejcsbeli barátaival együtt boldogan, mosolygósan süteményezett és kávézott. Ő a majmokat és a zebrákat találta a legviccesebbnek. Olivér az állatsimogatóba is bejutott. Nagy siker, ha egy autista fiú állatot simogat. A 9 éves, kerekesszékes Tivadarnak egész családja, még a kistestvére is eljött. Így még soha sehol se voltak együtt. Patrik már hajnali fél háromtól utazási lázban égett, és kora reggel még sötétben, az elsők között érkezett az indulási helyre. Anasztázia ragyogott az örömtől. Apukájával és anyukájával töltötte az egész napját. Tímea megnézte kedvenc sárga állatait, az oroszlánokat és a sárga papagájokat. Utána az anyukájával való elmaradhatatlan kávézás volt a nap fénypontja. Az örökmozgó Roman végtelenül jó modorú nagyfiúvá változott, és anyukája is boldog volt, mert lazíthatott, és más anyukákkal is tudott beszélgetni. Samko apukája mellett boldog volt. Marika már a kirándulás előtt egy hónappal csak Budapestről beszélt. A kis Dominik szüleit teljesen lebilincselte a világváros forgataga.

Mivel aznap sok más hasonló intézmény tagjai voltak jelen, a bejáratnál nagy volt a tumultus; bent aztán a társaság szétszéledt. A mieink magabiztosabbnak érezték magukat, mint máskor, mert sok hasonló gyermekkel, felnőttel találkoztak. Aznap kevésbé érzékelték a különbséget másokkal szemben.”

A kirándulást a Carissimi Nonprofit Alap támogatta.

Megszakítás