Figyelem!

BUÉK

Hát vége van ennek is. Mármint a 2017-es évnek. Hosszú volt, ellenben jó sz… – tudom, nem illik csúnya szavakat használni, ezért most mindenki töltse ki a pontozott részt a vérmérséklete szerint –, de most már vége van. Lehet reménykedni benne, hogy a 2018-as év jobb lesz – biztosan!
És hogy miért állítom biztosan, hogy ez az év jobb lesz? Hát csak azért, mert az ember eleve reménytelen vállalkozásba ugye bele se fog.
Na jó, elismerem, hogy így tél közepén engem is elkapott a depresszió, és ezért látom a 2017-es évet is sötétebbnek annál, amilyen valójában volt. Merthogy nem is volt ez az elmúlt év igazándiból annyira szörnyű, sőt…
Végül is márciusban megszületett Alessandro, anyuék első dédunokája, aki napról napra imádnivalóbb kiskölyök.
Júliusban volt Margaréta esküvője, aki úgy ragyogott ezen a napon, hogy elhittem, neki ez volt életének a legszebb napja. Ráadásul a napokban várják a kislányuk születését, ami külön bónuszpont nekik és a családnak.
A családban tavaly hárman is kerek születésnapot ünnepeltünk. Anyu 70 éves volt, én 50, a sógorom pedig 60.
Szóval, nem volt a múlt év valójában annyira pocsék, inkább a fílingje nem volt az igazi, és ez az embert rosszkedvűvé tette.
Ezért reménykedem egy jókedvű 2018-ban!
                                                                                                                                 Sztakó Zsolt

Megszakítás