Ismét otthon

Szeptember elején utaztunk haza, mivel 7-én volt a százdi Csemadok 70 éves jubileumára rendezett ünnepség, gálaműsorral. És ha már megtettünk jó százhatvan kilométert, maradtunk is otthon, mintegy két hetet, amely csak azért nem lett több, mert anyunak 24-én orvoshoz kellett mennie.
Szerencsére az idő végig kitartott, csak az utolsó napon romlott el, és így én se szorultam be a szobába, hanem a kedvenc helyemen, a szobám előtti teraszon olvasgathattam. És gyönyörködhettem abban a két kis cicában, akiket az anyjuk a szomszédból menekített át hozzánk egy mérges házőrző elől. A cicák karnyújtásnyira tőlem próbálgatták az ügyességüket. Fára másztak, felfedezték a kertet… és kíváncsian megbámultak, mikor a korlátnál tornáztam. Az utolsó előtti napon azonban eltűntek a kiskertből. Még láttam, ahogy az anyjuk vezeti haza őket.
Két hét nagyon rövid tud lenni, így ez a tízegynéhány nap is elröppent, és már jöhettünk is vissza Somira.
                                                Sztakó Zsolt