Megint színházban

Szerdán volt a somorjai színházi évad nyitó előadása… erről már írtam máshol. Azt már akkor is megjegyeztem, mennyire örültem – és igen, egy kicsit büszke is voltam –, hogy ezúttal már öten ültünk kerekesszékben a nézőtéren. Bizony, emlékszem még, hogy mikor négy évvel ezelőtt elkezdtem színházba járni, csak egyedül ültem kerekesszékben.
Mikor aztán elújságoltam az örömemet egy ismerősnek, ő rátapintott a lényegre: Sokan nem szeretik, ha megbámulják őket. Talán túl régen ülök kerekesszékben, hogy én erre nem gondoltam.
Volt elég időm elfogadni magamat. Persze irtóra nehéz, és beledöglesz, amíg elfogadod, hogy te „más” vagy.
Más vagy?
Nem, barátocskám. A világ éppen elég tarka, hogy te se légy benne más.
                                Sztakó Zsolt