A szemüveg

Még a kórházban vettem észre, hogy a régi szemüvegemen már rosszul látok, újat kell csináltatnom. Miután hazajöttem a kórházból, el is mentünk az optikushoz, de előtte felmértük, hogy a három közül melyikük van akadálymentesítve, ahova simán bejutok. Ugyanis amióta Somorján élek, még nem volt rá szükségem, hogy optikushoz menjek.

Végül megtaláltam azt a helyet, amely nekem is megfelelt, és ők se ódzkodtak tőle, hogy egy ilyen speciális ügyfelet fogadjanak, mint én. Egy február végi délután tehát felkerekedtünk, hogy ellátogassunk a város szélén lévő üzletbe, ahol megmérik, hogy milyen erősségű szemüvegre lesz szükség.

A vizsgálat könnyebben zajlott, mint gondoltuk volna – mármint én és az optikus –, és még fél órát se töltöttünk az üzletben. Azt mondták, hogy egy hét múlva kész az új szemüveg.
És lőn.

Egy hét múlva apu elhozta a szemüveget, és én felpróbáltam – és kis híján kiestem a székből! A szemüvegen keresztül ugyanis csak homályos foltokat láttam. Nem tudtam mire vélni ezt, és csak arra tudtam gondolni, hogy valahogy elcserélték a szemüveget.

Vissza az üzletbe, ahol újra bemérték a dioptriát, és fény derült a rejtélyre. Az történt, hogy nekem mínuszos üveget rendeltek, amely útközben pluszossá változott át.
Hát ilyenek is történnek velem.

Sztakó Zsolt