Figyelem!

Biztató, karantén idején

Major ArvacskaImmár egy hónapja, hogy önkéntes karanténban élek. A panellakás hatvanöt négyzetméterét tágítgatom egy napsütötte, virágos erkély, a napi egyórás gyaloglás és egy sebtében beszerzett szobabicikli segítségével. Időűzőnek jól jön most az írás, az újrafelfedezett házi teendők s az örökös tanulás: most éppen olaszórára „járok” – a technika segítségével.

Támaszt jelent minden gondolat, amelybe belekapaszkodhatok. Kivált most, amikor már belülről feszít a kérdés: meddig még?!… Néhány napja az a ráébredés ad nyugalmat, hogy nincs ebben a helyzetben semmi különös. Hiszen hány ember élhet hasonlóan már hosszú ideje: idősek, betegek, mozgáskorlátozottak, lelki és fizikai sérültek… Bizonyára a váratlanság és a méret az, ami meghökkentő: mintegy varázsütésre, egyik pillanatról a másikra állt le szinte az egész világ. S amit talán a legkevésbé tudunk elfogadni: a sors valamennyiünket úgy szakított ki a rutinszerű mindennapjainkból, hogy még csak megfontolásnyi időt sem hagyott nekünk…

Ha mintát keresünk a helyzetünkre, nem szükséges messze mennünk. Csak ki kell nyitni a Carissimi lapjait. Az első szám megjelenése óta a lap minden egyes írása arról szól: hogyan lehet elfogadni, feldolgozni és kezelni az akaratunkon kívül megváltozott életünket. Az elfogadás alapja pedig az őszinte szembenézés: az életünk végérvényesen más lett. S ha valaki azt várja, hogy egyszer, amikor majd vége lesz a világjárványnak, ott folytathatja, ahol annak előtte abbahagyta, az nemcsak téved. Becsapja saját magát és másokat is.

Egy egész világ kényszerült jelképes kerekesszékbe, s onnan nézve kell eldöntenie – együtt és külön-külön –, hogyan tovább. Hogy milyen lesz számunkra az a másnap… Ráadásul még időt is kaptunk a tanulásra. Jutott néhány hónapunk felmérni, mi több, gyakorolni is, miként tudunk takarékoskodni fizikai és lelki energiával, természettel és anyagiakkal. Hogyan mérlegeljünk hasznos és haszontalan, fontos és nem fontos, értékes és értéktelen között. Milyen teret adunk az életünkben a hálának, a segítségnyújtásának és a segítség elfogadásának.

Nagy próba ez minden egyes ember számára. Egyetlen kérdés áll előttünk: akarunk-e tanulni. Akarunk-e élni.

Major Árvácska

Megszakítás