Emlékek

A Facebook egyik legizgalmasabb alkalmazása mostanában az lett, hogy visszanézhetem az emlékeimet. Minden reggel felajánlja nekem, hogy nézzem meg, milyen bejegyzéseim voltak, vagy mit osztottam meg két, öt vagy tíz évvel ezelőtt azon a napon.
Egyfajta időutazás ez. Kedvenc időtöltésemmé vált ugyanis, hogy olvasgatom ezeket a régi posztokat, és próbálom fölidézni, hogy milyen körülmények közt, miért írtam azt a posztot, vagy miért tartottam fontosnak megosztani másokét.
Volt ugyanis egy olyan korszakom, amikor naponta osztottam meg motivációs videókat az oldalamon. Az életben a legfontosabb dolog a motiváció! Kivált a sorstársaimnak, a valamilyen fogyatékossággal élőknek, akik hajlamosak berendezkedni egyfajta vegetatív, önpusztító életformára.
Ezért lehet nekik motiváló egy videó olyan kerekesszékesről, aki végigtekerte a New York-i maratont, vagy olyan valakiről, aki végtagok nélkül született, és így lett úszóbajnok.
Mert az élet mindenkinek tartogat csodákat, ha hajlandók vagyunk észrevenni őket!
                            Sztakó Zsolt