Figyelem!

A világ öröme

A nő az utcasarkon vajúdott. Fiatal nő volt, szinte még gyereklány. Igaz, a férfi se volt sokkal öregebb. Gyerekházasság volt a kettejük házassága, amelyet a fejük felett rendeztek el. Mindketten árvák voltak, aztán a falu öregjei úgy döntöttek, hogy a két árvából egy családot csinálnak, és összeházasították őket.

Aztán útra keltek, mert a faluból már mindenki elment, aki csak tehette. A legközelebbi forrás fél napi járóföldre volt, ráadásul ellenséges törzs területén vezetett az út, akikkel évtizedek óta háborúztak a víz miatt. Az ellenségeskedés hol felerősödött, hol pedig viszonylag békés időszakok következtek. Még így is fegyveresek kísérték az asszonyokat, ha vízért mentek, mert ha egy nő egyedül merészkedett a törzs területére, a banditák megerőszakolták.

Az ő falujukban keresztények éltek, a szomszédos falvakban viszont muszlimok. Általában jól kijöttek egymással, de ha kiújult az ellenségeskedés, az is előkerült, hogy ti keresztények vagytok, mi viszont muszlimok.

Juszuf ezért döntött úgy, hogy nem akarja ilyen világban felnevelni a fiát, mindenáron el kell jutniuk Európába, amely a béke paradicsoma volt a szemükben, ahogy azoknak a történeteit hallgatták, akik már megjárták ezt az utat. Mindenüket pénzzé tették. Nem volt sok, de jó emberek kipótolták, ami még hiányzott.

Miriam ekkor már áldott állapotban volt. A magzatot a negyedik hónapban veszítette el, amikor a sivatagon keltek át.

Aztán a legnehezebb időkben, Líbiában lett újra állapotos, amikor egy koncentrációs táborban sínylődtek. Miriam ebben égi jelet látott, hogy Isten nem feledkezett meg róluk.

Egy nap katonák jöttek, és mindenkit szabadon engedtek. Azt mondták, hogy menjenek, amerre látnak.

A tengeren egy gumicsónakon keltek át. A csónak a tenger közepén hánykolódott, és ő nemcsak magáért, hanem a méhében növekvő fiáért is imádkozott. Végül egy hajó mentette ki, és a kikötőben partra tette őket.

Így jutottak el Rómába, ahol Miriamnál elkezdődtek a szülési fájdalmak. Meg volt ijedve, mert korai volt még, és félt, hogy újból elvetél. Juszuf elment, hogy valamilyen szállást keressen, ahol megszülhet, ő pedig egyedül maradt a félelmeivel.

Juszuf végül ezt a valamikor üzemcsarnokként szolgáló épületet találta csak, hajléktalanok tanyáját. Ide hozta Miriamot, és most a számkivetettek körülállták a vajúdó kismamát. Mindegyikük felajánlotta valami féltett holmiját, hogy kényelmesebbé tegye a szülő nő fekvőhelyét.

Végül kivált egy elgyötört arcú nő, aki az előző életében szülésznő volt, csak aztán a szenvedély a rabszolgájává tette, és azóta az utcán él. Ő vette kézbe az irányítást, és határozott mozdulatokkal levezényelte a szülést.

A kisded fölsírt, és a nő gyöngéden Miriam mellkasára helyezte az újszülöttet.

Sztakó Zsolt

Skip to content