Figyelem!

A történet folytatódik 

A templom középkori története után egy jókora ugrással térjünk rá az újkorira és a falképek felfedezésére. Ehhez pedig sorvezetőnek Friderika Skladanová kiváló szakdolgozatát fogom használni.

A százdi templom sokáig a protestánsok birtokában volt, akik egyszerűen lemeszelték a falképeket.

„1865-ben Menyhár József százdi bíró és Kiss Pál esküdt azt mondták, hogy egy templomi felirat szerint az épület az 1200-as években épült. Ebben az időszakban több újítás is történt. Az egyházközösség feljegyzéseiből kiderült, hogy 1865–1866-ban a templomot kívül is, belül is fehérre meszelték. Új tetőszerkezetet csak 1885-ben kapott.

A Magyar Műemléki Bizottság tagjai 1898-ben felfigyeltek az épületre, és felfedezték a falfestményeket. Dr. Czobor Béla 1898. szeptember 11–12-én felkereste a százdi templomot, hogy megvizsgálja és feltárja a festményeit. A szentélyben és a hajóban végzett falkutatásának eredményeképp felfedezésre kerültek az építmény belső terét díszítő falképek. Így írta le: »A százdi római katolikus templom a deméndi parokiához tartozik, a templom szentélye egyenes záródású, a 14. századból, hossza 13,50 m, ebből 4,75 m a szentély, 8,75 m a hajó, a szentély szélessége 4,77 m, a hajóé 6,90 m. A szentélyt két ablak világítja meg, az eredeti kupola hiányzik, helyette a 17. században alacsonyabbat építettek, a boltív bordái stukkóval díszítettek. A déli sarokban a szentély keleti ablaka mellett a fal süllyedése miatt repedés van. Az épületnek nem tett jót, hogy 0,83 m mélyen körülásták. Az északi oldalon a szentélyhez csatlakozik a sekrestye eredeti boltívekkel, a templom déli oldalán van a faragott kövekből készült bejárat. A templom érdekességei közé tartoznak a középkori falfestménymaradványok, amelyek a mészréteg alól kerültek elő. A keleti oldalon három álló alak van (középen Szt. Tamás apostol) és a konszekrációs kereszt, a déli falon szintén három alak, köztük Szt. Péter, és a diadalív belső oldalán Szt. Borbála alakja. Meglepően szép az alakok arca, főleg Szt. Péteré, a majuszkuláris1 jel és a stukkóba nyomott nyomat jelentősebb 14. századi mesterre mutatnak.«

A deméndi körzeti jegyző a Szlovák Állami Műemlékvédelmi Hivatalnak 1926-ban így számolt be a templomról: »olyan rossz állapotban van, hogy félni kell attól, hogy szerencsétlenség történik.«

A freskók restaurálását Csudai Sándor, a deméndi plébános már 1956 óta kérvényezte, de csak a szondázást és a kutatást végezte el 1960-ban Pavol Fodor festőművész. Egy későbbi dokumentum szerint 1932-ben a festőnek Lipták Gy. helyi lakos segített, tanúvallomásából 1960-ban a restaurátorok megtudták, hogy a hajó északi oldalán eredetileg a keresztrefeszítés-jelenet volt látható.

Egyelőre ennyi. Legközelebb innen folytatjuk.

A történet folytatódik 11 középkori gótikus írásfajta

Sztakó Zsolt

Megszakítás