Carissimi jótékonysági alap
„A hang az az érzet, amelyet a nyomásingadozás kelt a hallószervben. Az élettani hangmegnyilvánulást megkülönböztetésül hangérzetnek nevezzük. Lényeges különbség a két fogalom között, hogy a hangérzet rezgéstartománya korlátozott” – írja Frint Tibor egy 1982-ben megjelent tanulmányában. Mai napig ez az egyik kiindulópont a hangképzéssel és beszédhanggal foglalkozó szakmai berkekben.
A pöszeség mint beszédhiba nem jár egyedül. Logopédiai fejlesztéseket szemlélve egyre inkább tudatosult bennünk az a gondolat, hogy a pösze gyerekek igen ritkán szenvednek a pöszeségtől mint magányosan jelentkező beszédhibától, akiknek a pösze hangejtése nem társul egyéb, más keletű beszédhibával, tanulási zavarral vagy éppen részképesség-zavarral.
A beszéd és a beszédhibák tárgyalásához elengedhetetlenek a legalapvetőbb anatómiai ismeretek, hiszen beszélőszerveink felépítése és működése eredményeként jön létre a hangzó beszéd. Beszélőszerveink anatómiájának megismerésével közelebb kerülhetünk beszédünk, beszédhibáink hátteréhez és kiváltó okaihoz.
A beszélőszerveink elsődlegesen nem a beszédért felelősek, hanem élettani funkciójukat teljesítik. Céljuk elsősorban az élet fenntartása. Más szerveinkkel is kapcsolatban állnak életünk során, és gyakran tevékenységük nem is szolgálja a beszédet. Ezért mondjuk, hogy csak másodlagos funkciójuknak tekinthető a beszéd létrehozása.
Fokozatosan, ezeket az elsődleges és másodlagos funkciókat megvizsgálva beszédképző szervről beszédképző szervre haladva jutunk el a hangzó beszédig. Ezért a beszédképzésnek azt a részét elemezzük most, mely a képzőszervek munkájának megformálási részét jelenti, majd azokra a funkciókra irányítjuk a figyelmet, amely a beszédhangok képzésére derít fényt.
„A fizika hangtanából (akusztika) tudjuk, hogy az egyenletes rezgésű jelenséget hangnak, az egyenlőtlen rezgésűt zörejnek hívjuk. A beszédet kitevő magán- és mássalhangzókat beszédhangoknak, vagy csak egyszerűen hangoknak mondjuk.” (Fischer 1966)
A hangképzésben részt vevő fő szerveink: a tüdő, a gége és a toldalékcső
A beszédképzés folyamatának nélkülözhetetlen összetevője
– a levegőáramlás, mely a tüdőhöz köthető;
– a hangszalagok fonációs beállítása, tónusa és rezgése, melyek a gégében találhatók;
– illetve a toldalékcső rezonátori tevékenysége.
A tüdő elsődleges élettani funkciója az oxigén felvétele a szervezetbe és a széndioxid eltávolítása onnan. Mikor szervezetünknek oxigénre van szüksége, akkor a megfelelő idegpályák a belégző izmokat hozzák mozgásba, vagyis belélegzünk, amikor a levegő elhasználódott, akkor a kilégző izmok lépnek működésbe és kilélegzünk. A tüdő kapacitásának fontos szerepe van a folyamatos beszédben, a zárhangok biztonságos képzésében. Ezért fontos, hogy gyermekünk élete első évében sírjon eleget, hogy tüdőkapacitása a későbbiekben elégséges legyen a folyamatos, hangos és hangsúlyos beszédhez.
Az élettani légzés mellett meg kell különböztetnünk a beszédlégzést. Már a nevéből is látszik, hogy a légzés alá van rendelve egy másodlagos funkciónak, a hangképzésnek, a beszédnek.
A légzőmozgások a hangképzés – beszéd – alatt más jellemzőket mutatnak fel, mint a némalégzés során. A beszéd és a légzés összehangolása feltételes reflexhez köthető. A be- és kilégzés során két fontos mozzanatot figyelhetünk meg. Az egyik a bordák és a velük kapcsolatos mellkasi izomzat mozgása, a másik pedig a rekeszizom működése és az ennek következtében jelentkező hasi mozgások.
A gége legfontosabb élettani feladata a légcső elzárása és az étel nyelőcsőbe irányítása. „Felügyeli”, hogy idegen anyag ne kerüljön a légcsőbe. Másodlagos funkcióját hangforrásként teljesíti, miközben az emberi hangokat hozza létre. A gége a tüdő kivezető csövének, a légcsőnek a végén található. A gége legfontosabb részét a két hangajak (hangszalag) képezi.
A hangképzés alapja a zöngeképzés, mely a gégében elindított akusztikai energia működésének következtében a hangszalagok mozgását biztosítja. A hangszalagrezgés aktív izommunka eredménye. A központi idegrendszer felől érkező idegimpulzusok irányítják ezt az aktív izommunkát.
A toldalékcső élettani funkciója – a táplálék feldolgozásának első lépései és a táplálék szállítása a nyelőcsőbe. Másodlagosan úgy működik, mint egy nyelv alatti üregrendszer, vagyis a hangképző terület egyik legfontosabb részét alkotja.
A szájüreg a beszédhangok képzése szempontjából további részekre bontható: lágy szájpad, kemény szájpad, fogmeder, fogak, ajkak. Ezek közül a lágy szájpad vesz részt aktívan a hangképzésben.
Szájüregünkben találjuk még izmos szervünket, a nyelvet. Elsődleges feladata, hogy a táplálékot összedolgozza a lebontó nyállal. Nyelvünk sokféle mozgással igen változatos formákat ölthet. Mozoghat előre, hátra, süllyedhet, emelkedhet, domborulhat, lapulhat. Képes együtt mozogni az állkapoccsal, hatással van a gége mozgására is. A nyelv alatt fut végig egy izomköteg, melyet nyelvféknek nevezünk. Artikulációs szempontból a nyelvtest elülső része igen fontos.
Az ajkak a beszédképzés elengedhetetlen eszközei. Háromféle mozgásuk lehet: a nyitódás, az ajakkerekítés mértéke és az előre csücsörödés mértéke. Ezeket a mozgásokat a körkörös izom segíti. Segítségével lezárhatjuk a szájnyílást, kerekíthetjük az ajkakat, szűkíthetjük, vagy bővíthetjük a szájnyílást.
A felső és alsó állkapcsunkban ülnek a fogak, melyeknek élettani feladatuk a rágás, a táplálék aprítása; másodlagosan pedig nélkülözhetetlenek a hangképzésben. Nem képesek önálló mozgásra, csak állkapcsunkkal együtt.
Az állkapocs a szájüreg függőleges mozgásáért felelős. Közvetetten szerepe van a hangképzésben is. Térfogatának változása befolyásolja a hangszínt és a hangerőt is.
A hibátlan beszéd egyik alapfeltétele a beszédszervek anatómiai épsége és zavartalan működése, valamint a hallás tökéletessége. Nélkülözhetetlen a központi idegrendszer megfelelő működése is. Ha tehát szeretnénk biztonsággal felismerni a gyermekkorban előforduló beszédhibákat, akkor ez a három terület képezze a kiindulópontot.
Zupko Mária
Megjelent a Magyar 7-ben 2022. szeptember 29-én.