A mondás

Kárba veszik az a napod, amikor nem tanulsz valami újat – tartja az ősi mondás egy régi pergamenen. Ennek a mondásnak napjainkban egyre nagyobb aktualitása van, sőt, ma van csak igazán aktualitása, amikor az újra való nyitottság szinte korparancs, követelmény. Mert aki ebben az őrült tempóban változó világban nem tudja az újdonságot magába fogadni és legalább alapfokon kezelni, az menthetetlenül elveszik. Vannak azonban, akik azt hiszik, hogy az újra való nyitottság egyben azt is jelenti, hogy a régi elveket, erkölcsöket fel kell adni, mert új eszmék, új erkölcsök lépnek a helyükre. Ezért aztán eleve elzárkóznak a változástól, mert ragaszkodnak az őseik által rájuk testált értékekhez.

„Az ősök hagyománya fontos – emelte fel az ujját figyelmeztetően Huang Puang –, ám a hagyomány nem jelenthet tudatlanságot. Mert a gyümölcsfa is minden évben új gyümölcsöt hoz, és nem a tavalyi gyümölcsét őrzi, de a barackfa sose fog cseresznyét teremni.”

Egy valamit azonban valóban fel kell adni: hogy egyetlen perspektívából szemléljük a világot. Mert ahány ember, annyi perspektíva. Innen még látom a napfogyatkozást, de onnan már nem. Lehetséges, hogy én csak azért nem látom, mert nem ott állok, ahol te? Pedig a napfogyatkozás megtörtént, csak én éppen máshova néztem… nem álltam ott melletted, hogy lássam… éppen akkor pislogtam… meg még ezer más történet lehet az én történetem, ami nem a te történeted – de attól még a te történeted is lehet igaz.

És ezért kell mindennap tanulni!

Sztakó Zsolt