Beszédfejlesztés II.

Az előzőekben már felsoroltuk néhány nélkülözhetetlen előfeltételét a beszédfejlődésnek, mint az ép mozgató, látó- és hallóközpont, amelyekhez csatlakozik az aktív beszélő környezet, az emlékezet, a beszédmegértő képesség, a hangképző apparátus épsége, és a gyermek utánzási vágya.

A beszédfejlődés első szakasza az ún. szituatív beszéd, ami azt jelenti, hogy a gyermek által használt szavak bizonyos helyzetekhez kötődnek, jelentésüket még az adott helyzet jellege határozza meg. Ez a helyzethez, és nem a tárgyakhoz kötött beszéd. Ebben a szakaszban általában csak a szűk család, főként az anya érti meg gyermekét. A gyermek gyakran használ egyszótagos szavakat, egyszavas mondatokat, melyben a szónak több jelentése is lehet.

Ebben a szakaszban nagyon sok gyermeknek van cumija. A cumi ugyan megnyugtathatja a gyermeket, de ez az első, „függőséget” kiváltó tárgy. A szülő adja gyermekének, de nehezen tudja leszoktatni a cumizásról. A szakemberek véleménye is megoszlik a cumizásról. Az én logopédusi tapasztalataim azt mutatják, hogy nagyon gyakori a szájüreg szerveinek kisebb-nagyobb elváltozása, a nyelv és a rágóizmok mozgásának hiányos fejlődése, a fogazat elváltozása. Minden gyermek egyedi és megismételhetetlen, a cumi a szájpadlás ívének kialakulásában is különböző elváltozásokat okozhat. Mindez kihatással van a gyermek beszédfejlődésére, különösen a hangzók képzésének minőségére.

A következő fejlődési szakasz a kontextusos beszéd, amely logikai összefüggésekben való beszédet jelent. A gyermek szociális kapcsolatai kiszélesednek, a családon kívül a rokonság, a szomszédok, a játszótársak, a lakókörnyezet is nagyobb igényeket támaszt a gyermek beszédével kapcsolatban, melynek fő formája a dialógus. Ebben a szakaszban kétszavas mondatokat használ (alany és állítmány). Ezeket általában cselekvésbe ágyazza. A szakma néhány szakértője szerint ez az egocentrikus beszéd. Ajánlatos a gyermeket minél többet „beszéltetni”. Az aktív kommunikációval sokkal gyorsabban tanulja meg gondolatait szóval kifejezni. Megmondja, mit csinál, mit lát, mit szeretne. (Kati játszik. Apa eszik. Kati kér…)

A harmadik szakasz az absztrakt beszéd, amely túlnyomóan a hároméves kor körül jelenik meg. A gyermek képes az elmúlt dolgokat is regisztrálni, és szavakra szavakkal válaszol. Ennek a beszédnek a szociális kapcsolatteremtés a fő feladata. „Mi ez?” korszaknak is szokták nevezni, amelyben a gyermek tárgyi érdeklődése nyilvánul meg. Ennek a szakasznak magas az érzelmi-szociális funkciója. Gyakori jelenség, hogy nem is vár választ a kérdéseire.

Ez az az időszak, amikor a gyermeket nem szabad leszoktatni a kérdezésről. A megválaszolatlan kérdések, a „beléjük fojtott szó” nem növelik a gyermek ismeretanyagát. Leszokhat a kérdezősködésről, ami a későbbi életszakaszokban megnehezítheti a szülő-gyermek kapcsolatot. A verbális intelligencia (VQ) – amelyről nagyon ritkán esik szó, bár a mindennapi kapcsolatok elengedhetetlen összetevője – is erősen függ attól, mennyire támogatja a gyermek környezete a beszédet, milyen szókinccsel, és milyen kódrendszerrel kommunikálnak környezete tagjai. Itt fontos elmondani, hogy a mai kor, a többnemzetiségű környezet, a gyakran használt idegen szavak komoly kihatással vannak gyermekeink beszédfejlődésére. Nagyon gyakori, hogy a még nem megfelelő szinten elsajátított anyanyelv mellett, már 2-3 éves korban idegen nyelvet is bevezetnek a gyermek életébe. Az igaz, hogy ebben a korban könnyen tanul, de az idegennyelv-tanulás lassítja az anyanyelv helyes használatát. Sok logopédus-gyógypedagógus társammal együtt vallom, hogy az anyanyelv nyelvtanilag helyes használata után – körülbelül az 5. év vége felé – bátran lehet idegen nyelvet bevezetni az óvodásoknak. Teljesen más a helyzet a vegyes házasságok esetében. Itt jelen van az anyanyelv és az „apanyelv” is. A gyermek érzelmileg kötődik mindkét szülőjéhez, mindkettőjük nyelvét észlelte már magzati korban, természetes számára a nyelvi kettősség. Mindkét nyelvet egymás mellett sajátítja el. Bár előfordulhat, hogy a beszédfejlődés egyes szakaszai lassabban követik egymást, de helyes beszédfejlesztéssel, állandó beszélgetéssel, minden tevékenység kommentálásával segíthetjük a zökkenők eliminálását.

A gyermek viselkedése az egyes életkori szakaszokban eltérő. A viselkedés és a kommunikáció szoros összefüggést mutatnak. A tárgyakkal végzett cselekvések megtanulásában fontos a környezet mintaadása, a tevékenységek precíz megnevezése. Az utánzás eleinte nem tudatos, észre sem veszi, hogy bizonyos cselekvéseket átvesz a környezetéből, megnevezések rögzülnek a tudatában. A tárgyakkal, eszközökkel végzett tevékenység során biztonsággal megtanulja ezek használatát, és fokozatosan kialakul az értelmes viselkedés, az emlékezés, a gondolkodás, a beszéd, a cselekvőszemléletes gondolkodás.

Zupko Mária
logopédus

Megjelent a Magyar 7 hetilapban 2022. január 18-án.