Carissimi jótékonysági alap
Hatvan éve megszülettél,
a szüleink öröme lettél.
Azóta a család támasza vagy,
legyen hát a tied ez
és még sok-sok nap!
Az idei húsvét kettős ünnep volt, mivel Márti is húsvétvasárnap ünnepelte a hatvanasát. Érdekesség, hogy március 30. hatvan éve is húsvétra esett. Én a fenti rövid versikével köszöntöttem őt.
Mindezek tetejében még Alessinót, a svájci unokát is ezen a hétvégén ünnepeltük, akinek március 6-án volt a születésnapja. Így aztán ez az ünnep nem is kettős, hanem hármas volt.
Erre az alkalomra anyu egy csodálatos tortát sütött Alessinónak, amitől az ünnepelt szava is elállt, ami nála nem gyakran fordul elő, mert pereg a nyelve, mint az olaszoké általában.
Az ünnepelteken kívül ennek a húsvéti hétvégének volt még egy sztárja, aki mindent vitt – ő volt a középpont. Igen, a kis Samko, Gréta kisfia, aki mosolyával beragyogta a hétvégét, és kisimította anyu megtépázott idegeit is.
Vasárnap volt az ünnepi ebéd, amelyen ott volt Regus a férjével, és nenüs is. Jó volt őket újra látni, mert csak ritkán találkozunk. Leginkább akkor látnak, amikor a betegség miatt nem vagyok éppenséggel jó formában… Így aztán most meg is jegyezték, hogy jól nézek ki (ezúton is köszönöm!).
Másnap volt húsvéthétfő. Bennem pedig több évtizedes emlékek elevenedtek meg, mikor egymást érték a locsolkodók, lévén a háznál két lány is. Kezdetben még tisztes állapotban érkeztek az öntözők, de ahogy haladt előre a nap, úgy jöttek egyre inkább elázott állapotban (no, nem a víztől).
Bizony, a lányoknak olykor kétszer is át kellett öltözniük, mert annyira eláztak (ők a víztől).
Az idei húsvéthétfőn viszont csak Alessino és Sára kerestek csokitojásokat az úszori ház udvarán. Alessino, akiben dühöng a versenyszellem, boldogan jön vissza, mert ő többet talált, mint Sára, de aztán a nagyanyja ráparancsol, hogy egyenlően osztozzanak a csokitojásokon.
Így volt ez a húsvéti hétvége kerek.
És most a majdnemről. Ugyanis, volt ennek az ünnepnek egy nagy hiánya, mégpedig Timi húgom… Ő hiányzik a képről.