István

2024 májusa: egy hónappal voltam egy eléggé súlyos műtét után, melynek során kicserélték az epevezetékemet, és hát nagyon legyengültem. Juci – aki akkor már harmadik éve volt az asszisztensem, és a legnehezebb időket vészeltük át együtt – volt anyu egyedüli segítsége, és szükség volt valakire, aki időnként leváltja, mielőtt ő is kidől. Ezért aztán hirdetést adtam fel, amire István jelentkezett, aki Szerdahelyen lakott, és a ružinovi kórházban dolgozik – és szakképzett ápoló, aki szívvel-lélekkel hivatásának él. Azt már az első pillanatban levettem, hogy tudja, mit csinál. Másként fogalmazva: úgy nyúl hozzám, hogy érezni a sokéves tapasztalatot a háta mögött.
Mint mondtam volt, István a ružinovi kórházban dolgozik, így aztán, ha szolgálatból jön, akkor nyolcra ér hozzám, ha otthonról, akkor hét órára van itt.
Hamar sikerült „összerázódnunk”, ami azt jelenti, hogy megtaláltuk a közös hangot, ami nálam kiváltképp fontos, hogy ne legyek görcsös, és tudjunk együttműködni. A kommunikáció például nagyon fontos, hogy értsük egymást… mármint, hogy ő értsen engem.
Az elmúlt egy évben az életem, életünk nélkülözhetetlen része lett István, mert mikor reggel ő jön, anyut teljesen tehermentesíti. Férfiként még az emelgetésem se jelent neki gondot, úgyhogy, mondhatni – ahogy viccesen mondani szokta – full a szerviz.
Persze fogalmazhatnék úgy is, hogy Istvánban nemcsak ápolót találtam, hanem sofőrt is, akit már régóta kerestem, hogy ne mindig a nővéremre vagy a sógoromra legyek szorulva, ha autóval kell mennem valahova. Így voltunk az elmúlt egy évben színházban vagy sportnapokon. Sőt, Jucival kiegészülve, de anyu nélkül, megjártuk a szerdahelyi sportnapot is.
Mikor anyu műtétre feküdt be Pozsonyba, hogy pacemakert kapjon, István volt velem, amíg délután a nővérem le nem cserélte. A háromból két délelőtt volt velem… Mondhatni, hogy ő és Juci voltak a legfőbb támaszaim anyu betegsége alatt – Juci itt is éjszakázott, mikor anyuhoz ki kellett hívni az ügyeletet.
Hát ezért szoktam én mondogatni, hogy megütöttem a lottóötöst, amikor ők ketten rám találtak!