Bauer Edit, elnök

Az 1990-es évek sok-sok pozitív és negatív változásából néhányat fontos kiemelni. Új kihívásokkal kellett szembenéznünk – a vállalkozás szabadsága mellett a munkanélküliség új jelenség, melynek kezelésére sem példa, sem tapasztalat nem volt. Új törvények tucatjai jelentek meg, melyekről az érintettekhez el kellett juttatni az információkat. Képviselőként azzal szembesültem, hogy a magyar közvéleményhez vajmi kevés információ jut el azokban a kérdésekben is, melyek a bizonyos jogokhoz való hozzáférést időben behatárolták.

Egy példát a sok közül: a „málenykij robot”-ra, az orosz hadifogságba hurcoltak kárpótlásáról szóló törvényből adódó jogokról számtalan tájékoztatót tartottam, később Tuba Lajossal együtt; fontos volt elmondani, ki hol, mire jogosult, mert a magyar kárpótlási törvény is adott bizonyos lehetőségeket a Szlovákiában élő érintettek számára. Úgy gondoltam, nekünk, magyar képviselőknek az is feladatunk, hogy a jogosultakhoz eljuttassuk az információt. Azt tapasztaltam, hogy a leginkább kiszolgáltatottakhoz nem kerülnek el azok az információk, melyekre szükségük van ahhoz, hogy a törvény adta jogokkal, lehetőségekkel élni tudjanak. A 90-es években gombamód szaporodtak a civil szervezetek, különböző területeken, különböző célokkal.

Míg a szlovák térfélen különböző érdekek körül sok-sok szervezet alakul, a szlovákiai magyarok közt ez a folyamat lassúbb volt; a közösség jellegéből adódott, hogy a meglévők mellett inkább helyi, regionális szervezetek alakultak, országos szintű kevesebb. 1998-ban a munka-, szociális és családügyi minisztériumbeli tapasztalataim ezt csak megerősítették. Valahogy mindig úgy alakult, hogy a leginkább kiszolgáltatottak, azok, akik legjobban rászorultak a segítségre, maradtak magukra. Borosné Környei Erzsébettel, az akkori magyar nagykövet feleségével és Nagy Ildikóval, a Szlovák Rádió magyar adásának későbbi igazgatójával ebben a kérdésben egyaránt úgy gondoltuk, hogy szükség van arra, hogy segítsünk azoknak a családoknak, ahol beteg, egészségkárosodott gyermeket nevelnek. Itt nemcsak az egyik kereset esik ki, hanem gyakran a beteg gyermekekkel az édesanya teljesen egyedül marad. A törvény adta lehetőség szerinti formát Szabó Rezső tapasztalata segített megtalálni. Akit megszólítottunk mindenki segített.

Az alap nevét – Carissimi (Szeretteink) – úgy választottuk, hogy lehetőség szerint ne kelljen fordítani. Szeretteink, akik velünk élnek, akiknek fokozottan szükségük van a segítségre. Örülünk, hogy sokaknak a gondjain sikerült enyhíteni…