Hőség

Szombat reggel felpakoltuk a legszükségesebbeket, és eljöttünk Százdra, mivel a somorjai lakásban már elviselhetetlen volt a hőség. Nem elég, hogy a lakás az épület legfölső szintjén van, de még egy tetőablakot is terveztek a nappaliban. Elég egy kis napsütés, hogy akkora legyen a hőség, mint egy üvegházban.
Egyébként is mióta itt élünk (kb. 2 éve), egyre több hibát fedezünk fel, ami nem a legjobb bizonyítvány a szlovák építőiparnak.
Az még belefért, hogy a tavalyi nyár azzal telt, hogy a fürdőszobát az igényeimnek megfelelően alakítsák át – hisz nem akadálymentesített lakást vettünk. Idős szüleimtől pedig mégse várhatom el, hogy kézben emeljenek be a kádba.
Mondom, ez így még rendben is volna.
Az viszont már kevésbé van rendben, hogy amikor nagyobb eső esik, egy tervezési hiba következtében az alattunk lakó szomszéd beázik, aki aztán hozzánk jön fel reklamálni… Mi pedig nem tehetünk mást, kínunkban széttárjuk a karunkat.
De térjünk vissza a kiindulóponthoz, mert ha már elkezdtem, fejezzem is be. Ne úgy járjak el, mint egynémely posztmodern szerző, aki önkényesen teszi ki a pontot a mondat végére – és ott van vége a novellának.
Szóval, mikor már mindenki a verejtékében fürdött, úgy döntöttünk, hogy itt csak egyetlen megoldás van. Mégpedig az, ha klimatizációt szerelünk a lakásba.
A sógoromnak volt is egy szakember ismerőse, aki ezzel foglalkozik, és ő még azon a héten el is jött, hogy felmérje, a részünkre milyen megoldás lenne a megfelelő. Csakhogy a lakásban már ő is tanácstalanul csavargatta a fejét, mert mint mondta, nem tudja hova szerelni a klímát.
Ezután döntöttünk úgy, hogy ebből elég, és a nyárból még hátralevő forró napokat Százdon bekkeljük ki.
Mi azonban így is jobban jártunk, mint annak a pöstyéni társasháznak a lakói, amely tervezési hiba következtében megrogyott, és a lakóknak ki kellett költözniük az életveszélyessé vált épületből. Szlovák építőipar 2016.

Sztakó Zsolt