Figyelem!

Visszatekintés a nyárra – a műtét

Az idei nyáron kevesebb időt tudtunk Százdon tölteni, mint eredetileg terveztük. Habár június elején még hazautaztunk, és úgy terveztük, hogy július közepéig maradunk otthon, ám három hét után vissza kellett jönnünk Somorjára.
Az történt, hogy a doktornő, aki apu vérét vizsgálta meg, telefonált, hogy további kivizsgálásra van szükség. Hogy rövidre fogjam a mondandómat, a CT-felvétel azt mutatta, hogy a gyomrában valószínűleg daganat készül kialakulni, július közepén fogják műteni az Irgalmasoknál. Mondanom se kell, hogy mennyire megijedtünk.
Még élénken élt bennünk az a kálvária, amin szegény Erzsi keresztülment. Azonkívül apu, habár jól tartja magát, mégis jövőre lesz nyolcvanéves, és nem tudni, hogy ilyen korban a szervezet hogyan reagál, ha a ¾ gyomrot kiveszik.
Másrészt azt is tudtam, hogy hónapokig egyedül csak anyura számíthatok mint segítségre, mivel apunak még jó ideig szigorúan tilos lesz emelgetni. Bevallom, bennem még az a lehetőség is felmerült, hogy beköltözzek egy bentlakásos intézménybe. Csakhogy ez ugrás lenne az ismeretlenbe, amit egyelőre még nem kockáztatnék meg.
Úgyhogy maradt az, hogy anyuval együtt próbáljuk meg átvészelni ezeket a hónapokat. Szerencsére segítőink is vannak, akik nélkül sokkal nehezebb, jobban mondva lehetetlen volna ez a gyűrődés, amit az ápolásom jelent. Zsuzsáról, anyu barátnőjéről van szó, aki a szomszéd panelben és Tiborról, aki a szomszéd lakásban lakik. Ők ketten tehát anyu segítői, vagy ha úgy tetszik, az asszisztens asszisztensei.
Az operáció, hál’ istennek, jól sikerült, de apunak havonta egy hétre utókezelésre be kell feküdnie a kórházba. Épp ma reggel vitte őt a nővérem autóval, hogy megkapja az e havi kezeléseket.
                                            Sztakó Zsolt

Megszakítás