Esélyegyenlőség 2019-ben

A cikk teljes címe így hangzana: Mi újság az esélyegyenlőség terén 2019-ben Szlovákiában? Csak hát ez túl hosszú cím volna, meg amúgy is olyan hivatalosan hangzik. Ezért hát maradt a rövidített változat.
Pár hónappal ezelőtt a Pátria rádió egyik szerkesztője riportra kért fel, amely az akadálymentesítésről szólt volna. A riport végül mégse jött létre, de a felkérés alkalmat adott rá, hogy átgondoljam, miről is beszéltem volna.
Elsősorban természetesen szűkebb pátriám, Somorja előnyeit és adósságait ismerem ezen a téren. Merthogy a haladás kétségtelen, csak éppen lassú, és ez sokszor nem is az anyagiak hiányából fakad – hiszen nem is igényelne különösebb befektetést –, hanem egyszerűen csak szemléletváltást követelne meg.
Ezért talán nem ártana a döntéshozókat, akik ezekért a projektekért felelnek, érzékenyítő tanfolyamokra küldeni, hogy ne csak az egészséges ember szemével nézzék a gondjaikra bízott várost, hanem beteg, akadályozott polgártársaikra is gondoljanak. És most nemcsak a fogyatékossággal élő emberek érdekében szólok, hanem az idősekében is. Mert lehet, hogy sokan megússzák a rokkantságot, de a legtöbben az öregséget nem úszhatják meg!
Hogy egy példával is érzékeltessem, mire gondolok: a lakásunkból a teraszra nyíló ajtón tíz centiméteres küszöböt kell átlépni. Nemcsak nekem akadály, ha ki akarok menni a teraszra, hanem a szüleimnek is nehézséget okoz, akik már elmúltak hetvenévesek.
Száz hasonló példát is felhozhatnék. Kezdve a járdaszegélyeken – mielőtt fel akarnék rájuk hajtani, meg kell saccolnom a magasságukat és azt, hogy az elektromos kocsi hol nem akad még el – egészen addig, hogy át kell gondolnom, hol van olyan mosdó, ahova be tudok jutni a kerekesszékkel (egyébként ezért se szívesen járok el rendezvényekre, mert nekem is kínos az, ha a folyosón kell pisilnem, miközben körülöttem emberek járnak).
A felsorolt példák mind az akadálymentesítésről szólnak, de az esélyegyenlőség ennél sokkal több. Említhetném azonban az integrációt is, amely jóformán minden kisebbséget érint, nemcsak a fogyatékossággal küzdő embereket. Ez pedig már rajtunk is múlik, hogy ne építsünk magunk köré falakat az első negatív tapasztalatok után. Mert negatív tapasztalatok mindig lesznek, ahogy a rosszindulatot se kerülhetjük el! Mégis fontos, hogy ne az legyen a felállás, hogy vagyunk MI, és vannak ŐK, mert ezzel magunkat zárjuk egyfajta virtuális gettóba.
És ez nemcsak 2019-ben és nemcsak Szlovákiában érvényes!
                                  Sztakó Zsolt