Visszatértem

Hosszú volt ez az egy hónapnyi hallgatás, és nekem lelkifurdalásom is volt, hogy cserbenhagytam az olvasóimat. No meg a Nagy Tezsvér is rendszeresen figyelmeztetett (utoljára éppen ma), hogy legyek szíves, aktivizáljam magam, és ne üljek tovább képzelt babérjaimon, mert az olvasók már egy ideje nem hallottak felőlem. Vegyük úgy, hogy előrehoztam és megnyújtottam a tavaszi szünetet (igen, mert ezt is megtehetem).
Tréfán kívül azonban tartozom néminemű elszámolással az olvasóimnak, hogy mit is csináltam ez alatt a hónap alatt. Merthogy nem lógattam tétlenül a lábamat, hanem dolgoztam. Mégpedig azon, hogy egy Pogány Erzsivel közös tervünket megvalósítsam.
Volt nekem anno, még 2015-ben, a Felvidék.ma-n egy aránylag sikeres visszaemlékezés-sorozatom, amelyben a százdi évekkel és betegségem kezdetével foglalkoztam. A sorozat ezért a Jegyzetek a Morda aljáról nevet kapta.
Erzsi sajnos tavaly itt hagyott bennünket, de én januárban hozzáláttam, hogy az ő emlékére is, végre megvalósítsam közös tervünket. Aki ismer engem, persze tudhatja, hogy nem állhattam meg, hogy bele ne írjak a kéziratba. A kézirat kb. egyharmada így új történetekkel bővült, és új címet is kapott. Életem történetei lett a könyv címe, és alcíme is lett „Első ötven évemből”, ami azt is jelzi, hogy ezzel a könyvvel egy korszak is lezárult az életemben. Eddig tartott a „százdi” korszakom, most pedig kezdődik a „somorjai”. Pont úgy, mint Picassónál, írhatnám fellengzősen, csakhogy neki színekkel jelzik a különböző korszakait.
A kéziratot tegnap küldtem el Erikának, hogy segítsen végső formába önteni a könyvet. Én pedig visszatértem, és igyekszem újra hűségesen írni ezt a blogot, amíg Te, kedves olvasó, igényled!
                                        Sztakó Zsolt