Hazai emlékek

Az elmúlt hetekben otthon voltunk, az Ipoly mentén, ahol két bemutatója is volt az Életem történeteinek. Az első augusztus 22-én Százdon, a könyv pedig Ipolyságon a Városi Könyvtárban lett megkeresztelve, szeptember 17-én. Mindkétszer Korpás Árpi barátom, műfordító, idegenvezető beszélt a könyvről. Roppant érzékenyen, értőn, a résztvevő empátiájával. Mert hát a könyvben leírt történetek egy részének ő is szereplője, és a saját emlékeit is hozzátette az én történeteimhez. Ez aztán nekem is érdekes tanulság volt, megtapasztalni, hogy más hogyan élte meg azokat a történeteket, amelyek bennem éltek.
Emlékszem, írás közben is azon izgultam, hogy az emlékezetem ne játsszon velem csúf játékot, hiszen a tanúk, akik ott voltak, velem együtt élték meg azokat a történeteket, ők is olvassák a könyvet, és ha hülyeségeket írok, akkor bizony helyre tesznek, nehogy már a saját mítoszomat építgessem. Azonban, szerencsére, miután a családom tagjai is elolvasták a könyvet, nem kaptam ilyen kritikákat, hogy ez nem is így történt, hanem úgy.
A közönség soraiban is ültek olyanok, akik akár még abból az előző életemből is ismertek, és legalább egy velem kapcsolatos emléket őriztek. Van, aki csupán annyit, hogy látott a házunk előtti teraszon üldögélni, és csak most döbbent rá, hogy mivel is foglalkozom.
Október 1-jén a Zalabai Zsigmond Városi Könyvtárban, Somorján találkozunk!
Sztakó Zsolt