Siker?

Teta Milka Kovácsfalváról az imént beszélt anyuval, és lelkendezve újságolja, hogy a könyvemnek, az Életem történeteinek mekkora sikere van az NRC-ben. Még az se zavarja a személyzetet, hogy echte szlovákok, akik egy szót se tudnak magyarul. Az őket érdeklő részeket ugyanis lefordíttatták egy beteggel, aki beszéli mindkét nyelvet, és így terjed az ige. Négy példányt is rendeltek a kiadótól. Úgy látszik, igaza van Gábornak, hogy ezt a könyvet egyszerűen jó kézbe venni.
Most nem tudom, hogy erre a sikerre is illik-e büszkének lenni. Végül, némi hezitálás után úgy döntök, hogy igen.
Tehát, büszke vagyok.
Az Életem történeteiben ugyanis elég sokat sztorizgatok az NRC-ről, az ott töltött hónapokról, az ott megismert emberekről, és igen, ne féljünk szótól, az ott megélt csodákról is.
Kicsit vicces belegondolni, hogy pont így és pont most ismertek meg szerzőként. Holott az előző könyvemet, A freskó legendáját épp azért fordíttattam le, hogy abból ismerjenek meg. De hát azóta se jutottam el az NRC-be.
Arra a fordításra azért kíváncsi vagyok…
                                        Sztakó Zsolt