Figyelem!

Diszlexia – az olvasás zavara

Manapság egyre többször hallani ezt a szót. Leggyakrabban szülők találkoznak vele, amikor az iskolában azt hallják a pedagógustól, hogy a gyermekük diszlexiás. Sokan azonban nem ismerik a kifejezés pontos jelentését, pedig nagyon fontos, hogy az érintettek tisztában legyenek vele. Tudni kell azt is, hogy a diszlexia milyen hatással van a gyermekre, milyen következményekkel jár, milyen jelei és megnyilvánulási formái vannak, valamit hogy milyen lehetőségek léteznek a vele küszködőnek a fejlesztésére.

Átlagos vagy az átlagosnál magasabb intelligencia
A diszlexia szó a görög disz (rendellenesség, hibás működés) és lexisz (szó, beszéd) elemekből tevődik össze, s az olvasási képesség elsajátításának, az olvasott szöveg megértésének vagy a szöveg helyes olvasásának csökkent képességét jelenti. Fontos azonban kiemelni, hogy a diszlexiásak intelligenciája nem alacsonyabb a többiekénél, hanem teljesen átlagos vagy az átlagosnál magasabb. A jelenség nem azt jelenti, hogy a gyermekből nem lehet sikeres és okos felnőtt. Számos ismert és híres ember szenvedett tanulási nehézségektől, mégis kimagasló eredményeket értek el saját területükön. Közéjük tartozik például Andersen, a dán meseíró, Edison, a fonográf és az izzólámpa feltalálója, Winston Churchill és Albert Einstein. Egyeseknek feltűnhet, hogy a felsoroltak között egy nő sincs. Ez azonban annyira mégsem meglepő, ugyanis a diszlexia – genetikai okokból – gyakrabban fordul elő fiúknál, mint lányoknál.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy független az intelligencia szintjétől. Fontos azzal is tisztában lenni, hogy nem múló állapotról, nem kinőhető rendellenességről van szó. Emiatt nemcsak iskoláskorú gyermekek, hanem felnőttek is küszködnek vele. Ha az iskola harmadik évéig vagy az olvasási készségek fejlődésének kezdetéig nem születik meg a diagnózisa, akkor az olvasás zavara a gyermeknél idővel alapvető problémává fejlődik. Miatta a későbbiekben nehézséget fog neki okozni a tanulás és általában az ismeretek elsajátítása. Szerencsére már olyan módszerek állnak rendelkezésünkre, melyek segítségével nagyon szép eredményeket lehet elérni ezeknél a gyermekeknél.

Mit tegyen a szülő?
Nem kell kétségbeesni, ha gyermeküket diszlexiával diagnosztizálják. Nemcsak önök vannak hasonló helyzetben, nemcsak a gyermekük szenved ettől a nehézségtől. Világszerte nagyon sokan érintettek. De biztos vagyok benne, hogy szinte minden, hasonló problémával szembenéző szülő feltette már magának a kérdést: „Miért pont én?” „Miért pont az én gyermekem?”
A tanulási zavarok, ahogy a diszlexia is, célzott terápiával javíthatók. A következőkben néhány hasznos tanáccsal szeretnék szolgálni.  
● Ha beigazolódik, hogy a fennálló tanulási zavar hátterében diszlexia áll, beszéljen a pedagógusokkal a problémáról, és érdeklődjön gyermeke teljesítménye iránt. Hogyha van rá lehetőség, használja ki az iskolai konzultációs órákat. Ha együttműködik a pedagógussal, s közösen megteszik a szükséges lépéseket, a pozitív változás sokkal hamarabb bekövetkezik, mint ahogy számítana rá.
● Kérjen segítséget a lakhelyük közelében levő gyógypedagógiai és pedagógiai-pszichológiai tanácsadó központban. Itt pszichológushoz, gyógypedagógushoz és logopédushoz fordulhat. Keresse fel az intézményt, és kérjen időpontot. Az itteni szakemberek szükség szerint felmérik a gyermek olvasási, írási és számolási képességeit. Az első látogatás előtt kérjen pedagógiai szakvéleményt gyermeke előmeneteléről, az iskolában mutatott fejlődéséről és természetesen a nehézséget okozó területekről, az őt ért kudarcokról is. Ön is jegyezze fel otthoni tapasztalatait. Például hogyan írják a házi feladatokat, milyen a viselkedése. Az összegyűjtött információkat adja át a központ munkatársának.
● A hallás és a látás vizsgálata elengedhetetlen ahhoz, hogy ki lehessen zárni a rendellenességeket. Ha a vizsgálat során nem találnak ilyeneket, akkor az olvasás tanulásának módszerén kell változtatni.
● A vizsgálat után a szakember felállítja a diagnózist, és jelentést/véleményt ír. Ebben feltünteti, hogy a gyermek mely képességeinek fejlesztésére van szükség, és melyek felelősek az esetleg más területeken tapasztalt megrekedt fejlődésért. Kérjen tanácsot a gyógypedagógustól s a logopédustól, hogy mi legyen a következő lépés, és kérdezzen rá, hogy ön mit tud tenni otthon.
● A diszlexia súlyosságától függően heti egy, két vagy akár három alkalommal is szükség lehet egyéni foglalkozásra, mely az erre szakosodott intézményben, az iskolában, de akár otthon is történhet. Az előírt fejlesztési módszerek nagyon fontosak ahhoz, hogy kifejlődjenek a gyermeknek azok a képességei, melyek segítségével el tudja sajátítani az olvasást.
● Támogassa és védje gyermekét. Az iskolában a fennálló zavar miatt joga van az egyéni bánásmódra.
● Konzultáljon az osztályfőnökkel és a többi pedagógussal. Kérje, hogy gyermekének kevesebb házi feladatot adjanak, hiszen ezentúl hetente több alkalommal otthon is gyakorolnia kell. Ha a tanulási zavarok mögött a mozgás, a látás, a hallás vagy a ritmusérzékelés rendellenességei állnak, akkor az otthoni foglalkozások alkalmával ezeknek a területeknek a fejlesztése is nagyon fontos (az utasításokat megkapják hozzá).
● Szeresse és mindenekelőtt fogadja el gyermekét. Dicsérje meg már a legkisebb erőfeszítését is, hogy eredményesnek és ügyesnek érezze magát, s érezze az ön támogatását. Ne hasonlítsák őt össze a társaival. Ha megerősítjük benne azokat a képességeket, melyekben sikerült fejlődést elérnie, a bizalom és a feltétlen szeretet a legnehezebb időszakon is átsegíti önöket. Hasznos lehet, ha összehasonlítja a fejlődés ideje alatt elért eredményeket a gyermek korábbi eredményeivel.
● Keressenek olyan családokat, ahol hasonló problémákkal kell megküzdeni. Így segíteni tudnak egymásnak, értékes tapasztalatokat cserélhetnek például az iskolához való viszonyról, a gyermekkel való bánásmódról. Megtudhatják, hogy más családok milyen módszereket alkalmaznak, mi vált be a fejlesztés során. Ha érzik, hogy a problémával nincsenek egyedül, és számíthatnak mások (szülők és szakemberek) támogatására, akkor sokkal könnyebben meg tudnak birkózni a nehézségekkel.
● A diszlexiás gyermekeknél elengedhetetlen a mindennapi sportolás. A testmozgás ugyanis az agynak azokat a részeit is stimulálja, melyek a betűk felismerésének képességéért, így az olvasás elsajátításáért felelősek.
A diszlexia a leggyakoribb tanulási zavar, fontos azonban megemlíteni azt is, hogy nagyon sokszor együtt jár más rendellenességekkel, melyek akár súlyos formában is megnyilvánulhatnak. Leggyakrabban diszgráfiával (írászavar) társul. Ebben az esetben a korrekciós munka nagyon megterhelő lehet a tanácsadó központ munkatársának, a pedagógusnak, a szülőknek és nem utolsósorban magának a gyermeknek is. A diszlexiához diszkalkulia (számolási zavar), figyelemzavar vagy figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) is gyakran társul.

A siker kulcsa: az együttműködés
Tanárként, fejlesztőpedagógusként és szülőként évek óta látom, hogyan alakul a gyermekek fejlődése az óvodától az alap- és középiskolán át egészen az egyetemig. Láttam a sikereiket és kudarcaikat. A szülőkkel, a kollégákkal, valamint az iskolával együttműködve az érintett számára a lehető legjobb utat választva mindig újabb és jobb eredményeket sikerült elérnünk. Ezért az együttműködést tartom a siker kulcsának. Úgy kell tekintenünk a gyermekre, szülőkre, oktatókra, fejlesztőpedagógusokra, más fejlesztőszakemberekre és az iskolára, mint egy csapat tagjaira, akik összehangolt munkával tudnak a legtöbbet tenni a gyermekért.
Nagyon büszke vagyok azokra, akikkel foglalkoztam, sokukat már óvodáskoruk óta ismerem. Szüleik segítséget kértek tőlem, mikor látták, hogy valami nincs rendben. Legtöbbjüknél az első jelek már óvodáskorban jelentkeztek, a probléma azonban iskoláskorban vált szemmel láthatóvá, amikor a tanulás folyamata már a magasabb szintű képességeket (gondolkodás, észlelés, beszéd, emlékezés) is igénybe vette. Ahogy az iskolában sorra ismerkedtek meg a betűkkel, egyre több hiányosság bukott a felszínre, s egyre jobban lemaradtak osztálytársaiktól. Elkezdték összekeverni a betűket, és mind nehezebben ment nekik a tananyag elsajátítása. Mivel fejlesztőpedagógus is vagyok, sikerült felfedeznem a hiányosságaikat. Amint világossá váltak előttem a diszlexia biztos jelei, olvasási készségeiket speciális módszereket alkalmazva kezdtem el fejleszteni. Egy esetet szeretnék kiemelni eddigi szakmai tapasztalatomból.

Misi esete
Misi elsős volt, az én osztályomba járt. A tanév elején az édesanyja annyit mondott róla, hogy kicsit „más”, mint a társai. Sokkal élénkebb, aktívabb, és szeret mozogni. Az első hetekben valóban észrevettem jeleket a viselkedésében, bár kezdetben nem voltak annyira szembeötlőek. Korábban volt már dolgom hiperaktív és különböző képességzavaros gyermekekkel, így elég tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy kezelni tudjam az ilyen helyzeteket. De még nem találkoztam olyan tanulóval, akinél a diszlexia jelei ennyire korán megjelentek volna. Misinél már az olvasástanulás kezdeti szakaszában problémák jelentkeztek, amikor a megtanult három első betűt (a, e, m) kezdte összekeverni. Minden feladat nehéznek tűnt számára, különösen, amikor újabb betűket (l, o, i, b) is meg kellett tanulnia. Tisztában voltam vele, hogy a kialakult helyzetet kezelni kell. Első lépésként konzultációra volt szükség Misi édesanyjával, hogy megtaláljuk a mindenki számára legjobb megoldást. Kiderült, hogy a kisfiúnak agyvérzése volt. Az ideggyógyász felhívta a szülők figyelmét, hogy mivel a vérzés során egyes agyi területek károsodhattak, felléphetnek nála tanulási nehézségek. Ekkor már tudtam, hogy az addigiaktól különböző módszert kell alkalmaznom, ugyanis Misinél a többi diszlexiás gyermeknél beváltak nem működtek. Például ha meg akarjuk tanítani az a betű írását, akkor valamilyen képet kell hozzárendelnünk, pl. autót. Misinél ez hatástalan volt. Idővel rájöttem, hogy jó módszer lehet, ha a betűk alakját egy tárgy alakjához próbálom hasonlítani. Mivel Misi kétnyelvű családból származik, a szlovák nyelv szavait is könnyen segítségül tudtam hívni anélkül, hogy bármiféle zavart okoztak volna nála. Az i betűt csak úgy tudta megtanulni, ha a pont helyére virágot rajzoltunk. Végül minden egyes betűhöz egy-egy, az ő igényeinek megfelelő képet illesztettünk. Otthon a családja odafigyel rá, hogy mindennap végezzenek valamilyen testmozgást, mely élénkítő hatással van a teljes idegrendszerre. Ma már Misi egyre ügyesebb, és az olvasás is napról napra könnyebben megy neki.
                                                                                                                                   Kása Ildikó gyógypedagógus

Megszakítás