Figyelem!

Valódi és nem valódi meseolvasás

Azok közé a szerencsés emberek közé tartozom, akik szeretnek olvasni. Igen, szerencsés, hiszen az olvasásba belemerülni, élvezni az egymást átszövő események folyását, ez a mai rohanó világban nagy ajándék. Egy könyvben való elmerülés a hygge állapotra emlékeztet, amikor érzékelem, hogy fokozatosan lassítok, majd teljesen kikapcsolódom.

Csodálattal és elismeréssel adózom azoknak a siketeknek és nagyothallóknak, akinek sikerült feltornászniuk magukat – akár segítséggel, valamilyen motivációval – az olvasás megszeretéséig. Ez sokuknak nehezen megy, hiszen a többségi hangzó nyelvet nem természetes úton sajátították el, hanem különböző nyelvfejlesztő és logopédiai foglalkozások során. De nemcsak az ilyen foglalkozások meghatározóak, hanem sokkal inkább az olvasás megszerettetése, s ezen belül is az értő olvasás képességének kialakítása a szöveg feldolgozása, elemzése révén. A siketközösség tagjai a veleszületett hallássérüléssel élő gyermekek esetében mindenképpen azt ajánlják, hogy először a jelnyelvet, a természetes úton elsajátítható nyelvet sajátítsák el, és csak aztán kerüljön sor a hangzó nyelv olvasására, hiszen ha jó nyelvi kompetencia alakul ki az első nyelvből (amely itt a jelnyelv), akkor a másodiknak a tanulása hatékonyabb lesz. Például ha a siket gyermek nem érti a hangzó nyelven olvasott szöveget, akkor a grammatikai rendszer, szavak jelentése, az átvitt értelem fogalma stb. jelnyelven könnyebben megmagyarázható. A mi tájainkon azonban 1990-ig az iskolákban hivatalosan nem is volt szabad jelelni, ezért a hangzó nyelv tanulása hangzó nyelven történt. Ez furcsa volt: a gyerekekkel olvastatták a tankönyv szövegét, és közben nem értették, hogy mit olvasnak. Így aztán sok siket és nagyothalló megutálta az olvasást. A magolás kényszerének emléke olyan mélyen beléjük ivódott, hogy sokan felnőttkorukban sem tudnak szabadulni az olvasással kapcsolatos előítéletüktől.

Ezért tiszteletem azokat, akik képesek voltak túllépni ezen a sokszor kellemetlen élményen, és el tudtak jutni az élményszerű olvasásig.

(Fotó: pixabay)

Több siket is mesélte, hogy az olvasás megszeretését egy másik felnőtt siketnek köszönhette, aki türelmesen, jelelve elmagyarázta neki, mit is jelent, amit a könyvben olvas, vagy egy ismeretlen vagy átvitt értelmű szó, s meg tudta vele értetni az olvasás jelentőségét. Ezeknek a felnőttkori mintáknak a fiatalabb nemzedékek felé való közvetítése annak a folyamatnak a kezdete, amely által idővel még a siket felnőtt is önfejlesztésbe kezdhet, mert gyermek- vagy ifjúkorában látott maga előtt követhető mintát.

Hefty Angéla

 

Megszakítás