Róma karácsonya:

a Szent Péter tér ölelő karjában hatalmas fenyőfa alatt szunnyad a Kisded

Vagy húsz római karácsonyt éltem meg itt, az Örök Városban, és így az első mondatban csak azt szeretném leszögezni, hogy ezek a jó olaszok a maguk módján, másképpen, de ugyanolyan mély hittel és szeretettel ünneplik Urunk Jézus születését, mint a többi népek és városok. Miként a kenyerük is más, mint a miénk, mert ahhoz is évek kellettek, míg igazán felfedeztem, hogy mégis mitől olyan finom!
Rómában az első Natale – mert egyszerűen csak így nevezik: Születés – fájdalmasan szép volt számomra. Amikor ideérkeztem Rómába 1979-ben, karácsonykor egyedül maradtam a Német–Magyar Kollégiumban, mert bár a német kispapok hazautazhattak családjukhoz, nekem maradnom kellett, hiszen nem kockáztathattam meg, hogy otthon a kommunista hatalom esetleg nem engedi a visszautazásom. Viszont az az egyedül megélt első római karácsony lehetővé és életszerűvé tette nekem a Szent Család betlehemi „karácsonyát”. Mert annak ragyogó közepe, hogy „Gyermeket adott nekünk az Isten”, de a peremén azért szomorú: „Nem fogadtak be minket sehol!”
Árva gyerekként üldögéltem csak a kollégiumi szobámban, mígnem belebújtam a Szentírás üzenetébe, és rátaláltam a helyemre az egyszerű pásztorok között, akik valami fényeset láttak. Közel menvén az Anyához és Gyermekéhez, nemcsak a szemük ragyogott már, hanem a szívük is, mert betelt annak legősibb vágya, mely mindig a Jóisten után sóvárog.
Rómában nincsenek roráték, hajnali szentmisék Adventben, mint nálunk, de a vasárnapi szentmisék adventi koszorúinak a fénye itt is négyhetes osztásban szép lassan tovaharapózik, egészen az éjféli mise „lángos csillagáig”.
Viszont itt van jászol, ahogy mondják, presepe! Az eredeti után Szent Ferenc „találta föl” a Róma környéki szabin hegyekben vagy hétszáz éve, mire olyan nagy sikere lett az olasz családokban, hogy meghódította a szépszobák közepét vagy legszebb sarkát, s oda gyűlnek össze karácsonykor imádkozni és egymást köszönteni.
Az olaszok nem annyira türelmesek, mint a felvidéki emberek, ezért aztán a Jóisten megengedte nekik, hogy a karácsonyt az adventi készület közepén valamiképp „elővételezzék”. December derekán, Szent Luca napján elkészítik a betlehemet a jászollal és a hozzávalókkal. Kerül oda minden, Szűz Mária, Szent József, bárányok és pásztorok, csak éppen nem lehet még ott a kis Jézus. Viszont a Luca-napi vasárnapot követően a Szent Péter téren a déli Úrangyala imádság után a pápa megáldja a kisgyerekek magukkal hozott Bambin’ Gesù-, Kisded Jézus-szobrocskáját. Ezután már csak addig kell számolni, amíg be nem telnek a napok, és el nem jő a szépséges Éjszaka. Akkor teszik a Kisdedet a betlehemi jászol közepére, és lesz teljessé így a karácsony.
Őszintén szólva, nekem itt mindig hiányzott az éjféli mise, de annak errefelé nincs olyan hagyománya, mint nálunk otthon.   
Aztán hiányoznak a fenyőfák is! Rómában nem szokás a családi karácsonyfa, hanem a szép betlehemi jászlakat terebélyes, piros levelű mikulásvirágokkal veszik körül. Amikor a lengyel pápa a Krakkó környéki hófödte hegyek világából megérkezett Rómába, 43 éve, 1978-ban, már az első karácsonyára felállíttatott egy nagy fenyőfát a Szent Péter téren. Ez a szokás azóta megmaradt. Az északi népek fenyőfája és a déli népek betlehemi jászla most szépen együtt hirdeti a téren karácsony egyetemes örömét. Minthogy Róma régi mondás szerint „Patria omnium”, mindenki hazája, ezért évről évre más és más nép vagy tájegység kapja meg a kitüntető megbízatást, hogy a legszebb és legmagasabb fenyőfáját a pápának és Róma népének ajándékozza. Idén az észak-olaszországi Dél-Tirolból érkezik a karácsonyfa, míg a betlehemi jászlat a tengerentúli Peru küldi a Szentatyának, méghozzá az Andok hegységben 3-4000 méteres magasságban lakó kecsua indiánok ajándékaként.   
Még egy szót a karácsonyi hangulatról. A közeli Abruzzók hegyeiből ilyenkor leereszkednek a dzamponyárók, a bőrdudások, és népviseletbe öltözve igazán varázsos karácsonyi hangulatot teremtenek. A dallamos muzsika mellé jólesik a sárga stanicliba csomagolt sült gesztenye. A római karácsonynak bőrdudadallama, sültgesztenye-illata van, és közben mindenki lassan elindul a Szent Péter tér felé, ahol a kis Jézus kitárt karral vár és megölel mindenkit. Német, olasz, amerikai, japán turisták és zarándokok mellett ott állnak a magyarok is, a Balaton mellől és persze páran még Pozsonyból is!
                                            Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének vezetője