Viszlát, 2021, Isten hozott, 2022!

A karácsonyi ünnepeket nagy szervezőmunka előzte meg, hogy évek után újra együtt legyen szenteste az egész család. Timi december elején jelezte, hogy ők a karácsonyt Úszoron fogják tölteni a nővéreméknél. Lindáék is úgy tervezték, hogy hazajönnek Svájcból, és otthon fogják tölteni az ünnepeket. Az új évben pedig mennek haza. Gréti a családjával azt tervezte, hogy karácsony első ünnepén jönnek ki Úszorra, és velük lett volna komplett a nagy család.

Aztán, mint ez újabban lenni szokott, Covidka ebbe is beleszólt. Alig egy héttel karácsony előtt kiderült, hogy Grétának az egyik tesztje pozitív lett. Habár a fertőzést tünetek nélkül vészelte át, a tíznapos karantént mégis le kellett töltenie.

Először a húgom jelezte, hogy ők akkor inkább csak szilveszterre jönnének, majd Svájcból szóltak Lindáék, hogy ők az év végi ünnepeket idén nem Szlovákiában fogják tölteni, hanem otthon.

Így történt, hogy a szentestét meghitt körben töltöttük. Az asztalt négyen ültük körül: anyu, a nővérem, a sógorom és én.

Anyunak lehetett a legnehezebb ez a karácsony, több mint ötven éve az első apu nélkül. Az asztalnál el is pityeredett.
…
Grétának akkor járt le a karanténja, ők másnap jöttek ki. Mivel a család előre megállapodott, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot, Sára megkapta az ajándékait, és a következő napokat azzal töltötte, hogy az apjával legóházat épített.

Mint az anyja megállapította, az ő gyereke csak a végleteket ismeri: hol angyal, hol pedig ördög. Ezen a héten ezt maximálisan bizonyította. Ha mellette voltak a szülei, akkor angyalka volt, különben pedig végig hisztizett. Egy négyéves gyerektől, úgy gondolom, ez nem olyan csoda.
…
Szilveszterre megérkeztek Timiék, és éjfélkor együtt köszöntöttük az új évet, amelynek remélhetőleg már nem Covidka fogja megadni az alaphangját!

Sztakó Zsolt