Figyelem!

Viszlát, 2021, Isten hozott, 2022!

A karácsonyi ünnepeket nagy szervezőmunka előzte meg, hogy évek után újra együtt legyen szenteste az egész család. Timi december elején jelezte, hogy ők a karácsonyt Úszoron fogják tölteni a nővéreméknél. Lindáék is úgy tervezték, hogy hazajönnek Svájcból, és otthon fogják tölteni az ünnepeket. Az új évben pedig mennek haza. Gréti a családjával azt tervezte, hogy karácsony első ünnepén jönnek ki Úszorra, és velük lett volna komplett a nagy család.

Aztán, mint ez újabban lenni szokott, Covidka ebbe is beleszólt. Alig egy héttel karácsony előtt kiderült, hogy Grétának az egyik tesztje pozitív lett. Habár a fertőzést tünetek nélkül vészelte át, a tíznapos karantént mégis le kellett töltenie.

Először a húgom jelezte, hogy ők akkor inkább csak szilveszterre jönnének, majd Svájcból szóltak Lindáék, hogy ők az év végi ünnepeket idén nem Szlovákiában fogják tölteni, hanem otthon.

Így történt, hogy a szentestét meghitt körben töltöttük. Az asztalt négyen ültük körül: anyu, a nővérem, a sógorom és én.

Anyunak lehetett a legnehezebb ez a karácsony, több mint ötven éve az első apu nélkül. Az asztalnál el is pityeredett.

Grétának akkor járt le a karanténja, ők másnap jöttek ki. Mivel a család előre megállapodott, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot, Sára megkapta az ajándékait, és a következő napokat azzal töltötte, hogy az apjával legóházat épített.

Mint az anyja megállapította, az ő gyereke csak a végleteket ismeri: hol angyal, hol pedig ördög. Ezen a héten ezt maximálisan bizonyította. Ha mellette voltak a szülei, akkor angyalka volt, különben pedig végig hisztizett. Egy négyéves gyerektől, úgy gondolom, ez nem olyan csoda.

Szilveszterre megérkeztek Timiék, és éjfélkor együtt köszöntöttük az új évet, amelynek remélhetőleg már nem Covidka fogja megadni az alaphangját!

Sztakó Zsolt

Skip to content