Csak háború ne legyen!

Háborús éven vagyunk túl. Olyan idegen ezt leírni, mintha csak egy, az első vagy a második világháborúról szóló történelemkönyvben olvasnám. Mert bár az elmúlt néhány évtizedben nem volt olyan nap, hogy valahol ne szóltak volna a fegyverek (sőt abban sem vagyok biztos, hogy az elmúlt tízezer év során eltelt egyetlen nap is fegyveres konfliktus nélkül), ez a háború azonban mégis más: ez itt van a szomszédunkban, ráadásul két gigász esett egymásnak, és egyik se hajlandó engedni.

Persze lehetne elemezgetni, hogy ki kezdte az öldöklést, és ki miatt dörögnek még mindig a fegyverek, de mondok valamit – a háború kérdése, mint minden fontos kérdés az életben, a szívekben dől el! Mert nem lehet béke ott, ahol a szívekben harag és gyűlölet van. Márpedig egy háborúban sok harag és gyűlölet van a szívekben – amit minden rakéta, bomba, gránát még tovább szít.

És ezért vagyunk mi is részesei ennek a konfliktusnak – ezer kilométerekre a frontoktól –, mikor ítélkezünk, és letesszük a garast egyik vagy másik oldal mellett, hogy szerintünk ott az igazság. Mert egy háborúban senkinek sincs igaza, illetve csak az áldozatoknak van igazuk, tartozzanak bármelyik oldalhoz is.
…
Az elmúlt két évben, a Covid miatt is, az egészség volt az előtérben, 2022-ben azonban a szomszédunkban zajló háború miatt változtak a prioritásaink. Ma már a béke szerepel az első helyen a kívánságlistán. És most eszembe jut a hajdani öregek sóhaja, akik megtapasztalták a háború szörnyűségét, és amit akkor nem is igazán értettünk: csak háború ne legyen! Ehhez mérten az én kívánságom is a 2023-as évre a BÉKE. Hogy mindannyian őrizzük a szívünkben a békesség és a szeretet lángját, mert akkor olyan nagy baj nem történhet!

Sztakó Zsolt