Beszédfejlesztés, személyiségfejlesztés

Az előző esztendőben a gyermekek beszédfejlődésével foglalkoztunk. Az idei év elején már a beszédfejlesztés kerül előtérbe. Figyelmünket az óvodáskor kezdetétől a beiskolázásig tartó időszakra összpontosítjuk.

A beszéd az emberre jellemző örökletes sajátosság. Az emberi agy szerkezetének, működésének és fejlődésének függvényében jön létre. Az anatómiai és fiziológiai alapot a beszédközpontok adják. Ezek a szenzoros vagy egyszerűsítve a beszédértés központjai, melyek a kevésbé domináns félteke részei, illetve a Broca-féle motoros beszédközpontok a domináns féltekében.

Az anyanyelv elsajátítása kreatív folyamat. Általában úgy véljük, csak néhány évet vesz igénybe, valójában azonban sosincs vége, hiszen az állandóan változó világ újabb és újabb nyelvi, illetve nyelvhasználati tudást nyújt számunkra. Az anyanyelv elsajátítása öröklött képesség, amely az ember sa-átossága. Az, hogy a gyermek a nyelvet hogyan fogja megtanulni, azon múlik, milyen társadalmi környezetben nevelkedik. A folyamatban a sajátosan emberi nyelvi képességnek és a társadalmi közegnek egyformán meghatározó a szerepe. Ezek az anyanyelv elsajátításának feltételei.

A helyes beszédfejlesztéshez figyelmünket négy fontos összetevőre kell irányítani:

1. ép beszédszervek (ajkak, fogak, nyelv, szájpad, gége, hangszálak)

2. ép hallás

3. egészséges idegrendszer

4. beszélő emberi környezet

A beszédszervek egészséges fejlődését a gyermekorvos figyeli, azonban jó, ha a szülőnek is birtokában vannak az alapvető anatómiai és fiziológiai (működési) ismeretek.

Már első pillantásra is észrevehető az ajkak alakja, mérete, mozgása. Ahhoz, hogy a gyermek a beszéd kialakulása során helyesen tudja mozgatni az ajkát, elengedhetetlen, hogy az arcizmok mozgása koordinált, szimmetrikus és laza legyen.

A hangképzésben 100 különböző izom vesz részt, amelyek beszéd közben az agy irányításával egyszerre mű-ködnek. Amennyiben a beszéd létrehozásához szükséges izmok nem elég erősek, ha nem sikerül őket megfelelően koordinálni, vagy valamelyik szerv sérül, akkor beszéd- vagy hangképzési zavar keletkezik. A beszédszervek fejlődését nem befolyásolhatjuk, azonban az izmokat erősíthetjük, az érzékelést fejleszthetjük.

Már a gyermek életének 6–8. hónapjától adjunk neki rágcsálnivalót, ezzel a rágóizmokat erősítjük és a beszédhez elengedhetetlen izomcsoportokat is fejlesztjük. A szoptatott gyermekek jól csücsörítenek, de az oldalarci izmok kevésbé mozognak, ezért fontos a rágcsálás bevezetése. Évezredeken keresztül kenyérhéjat adtak rágni a gyermekeknek, bár eleink nem ismerték ennek tudományos megalapozottságát. A kenyérhéjat a gyermek a hátsó ínnyel könnyedén összenyomja, nyála jól megpuhítja, és az esetleges kicsi darabkák leválása révén elsajátítja a darabos élelmiszerek nyelését is. Jól fejleszti a lágyszájpad záró mozgását, az élelem nem a légcsőbe, hanem a nyelőcsőbe jut. Ily módon egyszerre készítjük fel az izmokat és a nyelvet a feldolgozott élelem továbbítására és dolgoztatjuk a nyelvet a beszéd előkőszítéséhez is.

A beszédhez elengedhetetlen a légoszlop gazdaságos használata is. Ezt legkönnyebben hangutánzással erősíthetjük. Nagy levegővétel után sziszeghetünk, zümmöghetünk, hápoghatunk, gágoghatunk, utánozhatjuk a repülőgép zúgását (zs-zs-zs), nyávoghatunk. Játékosan, képek felmutatásával, játékok kézbevételével méginkább vonzóvá válik a hangképző szervek „tornája”.

A szülő a hallás minőségét egyszerű megfigyeléssel, játékos formában tudja ellenőrizni. A 2-3 éves gyermeket háttal állítja vagy ülteti magától körülbelül 3 méterre és különböző hangi ingereket alkalmaz – taps, csettintés, halk csipogás, sziszegés, dobolás…stb. A gyermeket megkéri, ha hallja a hangot, emelje fel a kezét, esetleg azonosítsa a hang forrását. Amennyiben a hallottakat, a szavakat, a suttogást nem ismerei fel, nem reagál rájuk, ajánlatos szakorvoshoz fordulni. Nem minden esetben van szó azonban hallássérülésről. Az utóbbi években tapasztaljuk, hogy a sok hangi inger, a sok hangos zene, tévézés, táblagépezés beszédértési problémákat okozhat. A gyermek hall, de nem tudja jól felismerni a szavakat, megkülönböztetni a beszéd hangjait.

Az egészséges idegrendszer működését jól fejleszthetjük különböző mozgásos tevékenységekkel. Ahhoz, hogy az idegrendszer egészségesen fejlődjön, jól koordinált nagymozgásra, később finommozgásra van szükség. A szemkontaktus felvétele és megtartása is nélkülözhetetlen a társadalmi érintkezésre való felkészítésben. Sokat játsszunk gyermekünkkel a szabadban, tanuljon meg korának megfelelő akádályokat leküzdeni, saját testsúlyát kezén cca 10 másodpercig megtartani, páros lábon, majd 5 éves korára már féllábon is egyensúlyát megtartva ugrálni. Jól tudja szemmel követni keze mozdulatait, környezete változásait. A szem-kéz koordináció elengedhetetlen az interperszonális kommunikáció kialakulásában, és enélkül nem tud beilleszkedni csoportjába, később iskolai osztályába.

Bár a felsoroltak nélkül nem tanul meg a gyermek helyesen beszélni, mégis a legfontosabb összetevő a beszélő emberi környezet. Gyermekünket tartsuk a lehető leggyakrabban a közelünkben, hogy hallja hangunkat, hallja a családtagok beszédét, hogy természetes legyen számára a beszélgetés, a gondola-tok megfogalmazása, közlése.

A tárgyakkal végzett cselekvések meg-tanulásában fontos a környezet mintaadása. Az utánzás eleinte nem tudatos, észre sem veszi, hogy bizonyos cselekvéseket átvesz a környezetéből, utánozza szüleit, testvéreit. A tárgyakkal, eszközökkel végzett tevékenység során biztonsággal megtanulja ezek használatát, és fokozatosan kialakul az értelmes viselkedés, az emlékezés, gondolkodás, a beszéd alapjai, a cselekvőszemléletes gondolkodás.

Szerepjátékok formájában megtanulja elhelyezni magát a családban, pajtásai között, óvodai csoportjában, szélesebb családi körben.

A beszéd fejlesztése nem izolált tevékenység, hanem a szocializáció el-engedhetetlen velejárója.

Az éntudat cselekvéseinkben lappangó, lassan kialakuló, önmagunkról való tapasztalatok, ismeretek rendszere, a testről, képességekről, élményekről való tudás. Kialakulásának két tényezője van:

– a testséma kialakulásában mozgásos és érzékszervi élmények hatására a környezete mellett a gyermek a saját testéről is kialakít egy ún. kognitív térképet. Ez a beszéd kialakulása után az énfogalom hordozójává válik. Létrejöttében nagy szerepe van külön-féle érzékszerveknek, a látásnak, tapintásnak, kinesztéziának és az egyensúlyi rendszernek.

– a szociális visszajelzések jelentősek a gyermek személyiségfejlődésében, az éntudat kialakulásában. Az én és a külvilág megkülönböztetése egy másik ember, egy „modell” közvetítésével történik. A gyermek utánozza azokat a személyeket, akikhez érzelmi kapcsolat fűzi, elfogadja véleményüket, és önmagát olyannak kezdi el látni, olyan képet alakít ki magáról, amit a környezete minősítő visszajelzései visszatükröznek neki.

Az említett fejlesztési ötletek, lehetőségek, javaslatok sokéves szakmai tapasztalaton alapulnak, melyeket a szakirodalom is alátámaszt.

Zupko Mária

Megjelent a Magyar 7 hetilapban 2022. január 3-án.