Figyelem!

Óraátállítás

Reggel arra ébredtem, hogy ezerrel süt be a nap az ablakon. Ilyenkor rögtön jobb kedvvel ébredek a hosszú, depressziós téli hónapok után. Alig egy héttel ezelőtt álltunk át a nyári időszámításra, ami most nem is olyan egyszerű történet. Egy órával hajtottuk előre az órát: úgyhogy ami azelőtt reggel hat óra volt, az most hét… és hát a jelek szerint a biológiai órámat nem olyan egyszerű átállítani, mint a falon az órát.
Érdekes, eddig észre se vettem ezt az órányi különbséget, és ha valaki arról panaszkodott, hogy őt bizony megviseli az óraátállítás, hát nem nagyon értettem, hogy miről beszél… Idén azonban már más a helyzet. Hiába, én is egyre régebb óta vagyok fiatal.

Anyu a mai szombat délelőttre azt találta ki, hogy elmegyünk a piacra, és veszünk fejes salátát a holnapi ebédhez. Szerencsére az időjárás is kellemes, habár fúj a szél, de a napnak már elég ereje van, hogy felverje a hőmérő mutatóját. Igaz, már én is gyűlölöm a télikabátot, és legszívesebben anorákot hordanék, de anyu ebben a tekintetben még nem kompromisszumkész. Úgyhogy most is téli kabátban vagyok.
A kockaépület előtt találkozunk Jucival, aki épp végzett a piacon. Amíg anyu bemegy az üzletbe, ő marad kint velem, majd elkísér minket a piac bejáratáig, ahol azért még bőven találni üres asztalt, amit nem foglaltak el kofák.
Szeretek a piacra járni, mert van valami sajátos hangulata, ami összehoz régi ismerősöket, és különösen alkalmas a beszélgetésekre.

A Korona udvarban épp ma tartják a húsvéti vásárt. A bejáratnál minden vásár, piac elengedhetetlen tartozéka, a lángosozó ínycsiklandozó illatokkal csábítja megállásra az érdeklődőket. Az emberek nem is nagyon tartóztatják meg magukat, mert sorok kígyóznak a kocsi előtt.
Habár a hét eleji vihar a Korona tetőzetét is megbontotta, bent az udvaron ennek nem sok jelét látom. Kézművesek kínálják portékájukat, és érdeklődőből sincs hiány. Az első, akivel találkozom, Matyi, akinél most is ott a fényképezőgép, amivel Somorja történéseinek első számú krónikása.
Anyu vesz még vásárfiát a két dédunokának, aztán elindulunk hazafelé, mert lassan már ebédre harangoznak…
Sztakó Zsolt

Megszakítás