Leggyakoribb beszédhibák – Pöszeség/Diszlália

„Az anyanyelv beszédhangjainak következetesen helytelen kiejtését pöszeségnek (artikulációs zavarnak) nevezzük. A pöszeség terápiáját speciálisan képzett gyógypedagógus, a logopédus végzi” – írja Montágh Imre, a logopédia egyik legjelentősebb képviselője, a pöszeség szakértője. Ez a megfogalmazás a tömör és könnyű értelmezés mellett kitér egy igen fontos szempontra: a következetességre.

Mit is jelent ez a következetesség a hangokat tévesztő gyermek beszédében? A kisgyermek a beszédében bizonyos hangcsoportokat, ahányszor csak előfordulnak, mindig ugyanazokkal a hangokkal cseréli fel.

A legtöbb gyermek röviddel a beszéd indulása után a jó beszédpéldát utánozva, saját beszédével folyamatosan összevetve, spontán módon kijavítja hibásan ejtett hangjait, és általában 4 és fél, 5 éves korára megtanul tisztán beszélni.

Néhányan közülük azonban különböző okok miatt pöszék maradnak. Jellemzően vagy felcserélik a hangokat, vagy eltorzítják azokat ejtés közben a hangok pontatlan képzése miatt. Amennyiben a hiba több hangcsoportra is kiterjed, általános pöszeségről beszélünk, viszont ha csak egy, esetleg két hangcsoportra jellemző (pl. sz-c-z és r-hiba), akkor részleges pöszeségről van szó.

A pöszeség okai

Az okok nem minden esetben határozhatók meg könnyedén és világosan. Az sem biztos, hogy egy-egy gyermek esetében a pöszeségnek csak egy konkrét oka van. Sokkal valószínűbb, hogy több egyszerre fennálló tényező okolható a problémáért. A szakemberek általában kétféle eredetre vonatkoztatják a pöszeség okát: szervi (organikus) eredetű, illetve működésbeli (funkcionális) érintettségű pöszeséget különböztethetünk meg.

A szervi ok mögött, mint ahogy a megnevezésben is szerepel, valamelyik beszédképzésben fontos szerv sérülése áll. Lehet ez a lenőtt nyelvfék, rendellenesen nőtt fogsor, illetve súlyosabb esetekben a különböző ajak- és szájpadfejlődési rendellenességek. Ezek az úgynevezett hasadékok, amelyek az esetek többségében sebészeti, illetve fogászati beavatkozást igényelnek.

A jóval gyakoribb működéses pöszeség esetében általában egy kicsit gyengébb hangmegkülönböztető képességgel, és/vagy a finom mozgások alacsonyabb szintű koordinációjával találkozhatunk, amely csak ritkán javul spontán a logopédus segítsége nélkül. Fokozottan igaz ez azoknál az eseteknél, ahol nem egyszerű hangcserékről van szó, hanem hibás, torz hangképzésről. Ennek a korrigálására csak szakember, logopédus vállalkozhat. A beszédhiba jellegének megállapítása után a logopédus a pöszeterápia módszerei szerint végzi a gyermekkel a foglalkozásokat.

A pöszeség terápiája

A terápia két fontos részből tevődik össze:

Az egyik fontos összetevő a gyengébb hangmegkülönböztető képesség stimulálása, melynél elengedhetetlen a hallási differenciálás fejlesztése. Ez azért fontos, hogy a gyermek képes legyen összehasonlítani és megkülönböztetni a rosszul ejtett hangot a helyestől.

A terápia másik része, párhuzamosan haladva a hallási differenciálóképesség fejlesztésével, a beszédszervek ügyesítése. A pontos, tiszta artikulációhoz jól működő ajakmozgásra, nyelvmozgásra van szükség. Ekkor tanulja meg a gyermek tudatosan irányítani a beszédszerveit, hogy aztán az egyes hangok képzésének megtanulásakor ez segítségére lehessen. Egy tükör közbeiktatásával segítjük a beszédszervek helyes működését.

Ha a beszédszervek már jól, koordináltan működnek, akkor tanítja meg a logopédus, szintén tükör előtt, a helyes hang képzését a gyermeknek. A terápia legszebb, legörömtelibb része a logopédus és a gyermek számára egyaránt, amikor a kis tanítványnak először sikerül létrehoznia a kívánt hangot.

Ettől kezdve már egy kicsit könnyebbé válik a feladat, s nagyjából a szorgalmon és a kitartáson múlik a siker, amelyben jelentősen megnő a szülő, a család szerepe. Az új hang más hangokhoz kapcsolása után (hangrögzítés) a logopédus arra tanítja a gyermeket, hogy előbb szavakban, majd szókapcsolatokban és mondatokban, versekben, mondókákban, végül a spontán beszédben is alkalmazza az új hangot, azaz építse be a folyamatos beszédbe, automatizálja. Én ezt úgy foglalom keretbe, hogy „kifejleszteni-begyakorolni-rögzíteni-automatizálni-birtokba venni”.

Ez a folyamat akkor lesz gyors és sikeres, ha nemcsak a logopédiai foglalkozásokon gyakorol a gyermek, hanem otthon a szüleivel is. Ráadásul így érti meg, hogy a szép, helyes beszéde mindenkinek fontos, hogy a tanultakat nemcsak a logopédusnak kell bemutatnia, hanem nap mint nap használnia kell otthon, az óvodában, a nagyiéknál, a szomszédokkal, barátokkal folytatott beszélgetések során is. Ezt várják el tőle mindannyian a környezetében.

Fontos tudnivaló: csak tisztán beszélő felnőtt gyakoroljon a gyermekkel, beszédhibás szülő erre nem megfelelő partner.

A pöszeség megelőzésében is nagyon fontos a jó beszédminta és a

rendszeres beszélgetés. Figyeljünk rá, hogy mindig helyesen képezzük a hangokat, sose utánozzuk a gyermek hibás hangjait, még akkor sem, ha nagyon aranyosnak, kedvesnek találjuk! Ezzel ugyanis a gyermek rossz beszédpéldát kap, azt utánozza, és így rögzülnek beszédhangjai.

Próbáljunk ügyelni arra, hogy dallamos legyen a beszédünk, helyesen hangsúlyozzunk, mert ez döntő befolyással lesz a gyermek helyes beszédritmusának kialakulására.

Mit tehet a szülő, ha gyermeke mégis pösze?

Előfordul, hogy a szülő mindent megtesz a gyermekéért és a kicsi mégis beszédhibás lesz. Ekkor sem kell megijedni! Ha a gyermek eléri a négy és fél éves kort, és még mindig sok hangzót rosszul ejt, akkor logopédushoz kell fordulni. Ő megvizsgálja a gyermeket, tanácsot ad, és szükség esetén a terápia megkezdésében is segít. Ebben az esetben is igaz, hogy könnyebb segíteni, ha hamarabb észreveszik a problémát.

Általában a pöszén beszélő gyerekek a logopédiai foglalkozások hatására megtanulnak helyesen beszélni. Ehhez azonban együtt kell dolgozni a logopédussal. Meg kell fogadni tanácsait, rendszeresen eljárni az órákra, és otthon is gyakorolni! Így az eredmény sem fog elmaradni!

Az olvasás-írás megtanulásának előfeltétele a helyes beszéd, éppen ezért fontos, hogy a gyermek már az iskolakezdéskor tisztán, jól érthetően, nyelvtanilag is helyesen, jó ritmusban beszéljen. A hibás beszéd következményeként olvasás- és írászavar (diszlexia, diszgráfia) alakulhat ki, ami a későbbiekben tanulási nehézségekhez, magatartási zavarokhoz vezethet.

Zupko Mária

Megjelent a Magyar 7 c. hetilapban 2022. február 15-én.