Visszatekintés a nyárra – mozgalmas augusztus

A címben szereplő mozgalmas augusztus tulajdonképpen július végén kezdődött, amikor háromfős kis csapatunk (Juci, a segítőm, anyu meg én) felkerekedtünk, hogy eltöltsünk Százdon tíz napot. Teszem rögtön hozzá, hogy hosszas egyeztetés után, mert hol a házat alakították át, hol mi nem tudtunk menni. Csak egy dolog volt biztos, hogy bő egy hetet Százdon akarunk tölteni, mert a tavalyi nyaralás tényleg fantasztikusan sikerült – egy meseszép faluban, és még az időjárás is kegyes volt hozzánk. Nos, idén ezt nem mondhattuk el – mármint, hogy az időjárás kegyes lett volna hozzánk –, szinte végig esett az eső. De nem ez volt a legnagyobb baj, ami tönkretette a nyaralásunkat.
Aki figyelemmel kíséri a blogomat, az tudhatja, hogy gyakran írok a betegségemről, amely immár negyedik éve kitartó társamul szegődött, és abból áll, hogy időről időre begyullad az epevezeték – átlagban havonta –, és antibiotikumos kúrára van szükségem, hogy rendbe jöjjek. Most is ez történt: az alatt a pár nap alatt végig úgy éreztem, hogy egy burokban vagyok, és azon keresztül jutnak el hozzám a külvilág ingerei. Alig ettem valamit, mégis a legváratlanabb helyzetekben rázott ki a hideg, és besárgultam, mint négy éve, 2019 őszén, mikor az egész tortúra elkezdődött.
Egy szó, mint száz: alig telt el egy hét, mikor megszakítottuk a nyaralást. A sógorom hozott fel Pozsonyba: irány az Irgalmasok Kórháza, ahol a nővérem már várt ránk. Péntek délután lévén az utolsó pillanatban érkeztem. Egy kedves doktornő intézte a felvételt, és némi várakozás után felkerültem a belgyógyászatra. Intravénásan kaptam az antibiotikumot és valami erősítő koktélt; egy hét után – saját felelősségre – mégis elhagytam a kórházat. Elegem volt abból, hogy az orvosok, jobb ötlet híján, antibiotikumokkal tömnek. Utána két hétig jól vagyok, aztán minden kezdődik elölről.
Operációra pedig, ami megoldást jelentene, az állapotom miatt, senki se vállalkozik. Egy kerekesszékben ülő beteg plusz kockázatot jelent. Értem én. De hát mit csináljon az istenadta, ha egyszer megbetegszik?
Folyt. köv.