Figyelem!

Senki sem tud mindent, de mindenki tud valamit…

Ez járt a fejemben, ahogy néztem a fogyatékossággal élő emberek, lányok, fiúk produkcióit, melyekkel magukat, egymást és a jelenlévőket szórakoztatták. És megmutatták, hogy mindenkiben lappang valamilyen tehetség.

Emka értelmi fogyatékos. Autodidakta, egyedül tanult meg zongorázni. Ha ritmusos zenét hall, táncra perdül.

Marika már nem mai gyerek, csak lélekben maradt az. Kíséret nélkül énekli a neki kedves dalokat, kétségkívül jó hallással, hamis felhangok nélkül.

Vajon melyikünk lenne hajlandó jó hangú énekesként vállalni egy duettet valakivel, akinek az ének nem az erőssége? Itt arra is akadt példa, s nem vett el semmit a siker öröméből, hogy ketten osztoztak rajta.

Nem múlt el ez a nap sem anélkül, hogy szembesültünk volna azzal, hogyan élik meg a gyakran kirekesztő, megalázó helyzeteket, melyekbe akaratukon kívül, és még mindig túl sokszor kerülnek.

Hanna mesélt arról, milyen csigaházban élni, amely szűkös, de mégis véd, s milyen védtelen, amikor ki kell jönni belőle. Marad a csigaház, ahova vissza lehet menekülni, de azt cipelni kell, s kell még hozzá valaki, aki segít.

Szilvia is erről beszél, amikor azt mondja, hogy segítség nélkül nem megy. Pedig néha micsoda bátorság kell ahhoz, hogy segítséget kérjünk…

Erről és sok minden másról is szólt a galántai Ki mit tud?, melyet a Konrádko Polgári Társulás a Carissimi Nonprofit Alapnak és a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének támogatásával szervez meg, most már hagyományosan a fogyatékossággal élő emberek világnapjának tájékán.

A 24 szereplőt Récsei Noémi, a műsor moderátora buzdította kitartóan, az eseményen Szeredy Krisztina nemcsak művészi adottságait csillogtatta, hanem együtt dalolt és táncolt a résztvevőkkel.

Ismét jó volt együtt lenni…

Bauer Edit, Carissimi

Cséplő Ákos felvételei

Megszakítás