Visszatekintés a nyárra – nyárbúcsúztató

Reggel kilencre voltunk megbeszélve, hogy a sógorom jön értünk, és elvisz Nyékvárkonyba, a sportpályára, ahol szeptember 9-én a nagypakai Grace egyesület tart nyárbúcsúztatót és sportnapot. Szerencsére az időjárás is úgy gondolja, hogy még inkább nyár van, és ragyogó, napsütéses az idő.
Mivel a múltkor az egyesület teljes jogú tagjaivá váltunk, anyu és én Tibortól, az egyesület elnökétől megkapjuk a névre szóló pólóinkat. Most is háromfős a csapatunk, Jucival kiegészülve. A versenyszámokba természetesen mi is bekapcsolódunk. Nekem a boccia jön be a legjobban, amiben nem is vagyok a legügyetlenebb… Meglepetésemre mégis a hárompróbában érek el harmadik helyezést (gyanítom, csak azért, mert több induló nem is volt).
Somorjáról nem mi voltunk az egyedüli résztvevők: ott volt Gergely az apukájával, Lacival. A városban gyakran látom a triciklijén közlekedve, vagy ahogy az apukája kézen fogva vezeti.
Nyékvárkonyban ezen a napon nemcsak sportnap van, hanem tűzoltócsapatok versenye is zajlik, ráadásul még lecsófőzésben is összemérik a tudásukat. A helyi nyugdíjasklub jóvoltából mi is kapunk belőle ízelítőt – és én megállapítom, hogy bizony remek lecsót készítenek!
Habár a buli hajnalig tartott, mint az egy igazi falunapon dukál, mi azonban már délután indulunk haza. Búcsúzóul még végignézzük, ahogy egy autót felgyújtanak, aztán a bemutató részeként a tűzoltók eloltják.
A tűzoltóautó visítva érkezik, mi pedig megyünk… és én megállapítom, hogy remek két napon vagyok túl. Ugyanis tegnap a Deja Vu együttes koncertje a Szent István téren tökéletesen megalapozta a mai napot, és lezárta azt a sorozatot, aminek tulajdonképpen minden darabját élveztem, amin ott tudtam lenni. Habár tegnap este egymást érték a fülbemászó dallamok, nekem mégis azok a népdalfeldolgozások tetszettek a leginkább, amiket Marosz Diána adott elő.
Ez a nyárbúcsúztató hétvége is jól sikerült, noha még a jövő héten is harminc fok feletti meleget mondanak.